Rejtőzködő kórokozók

Mi a toxoplazmózis, és hogyan terjed?

Állatról emberre terjedő fertőző betegség, amelyet egy egysejtű parazita okoz. Ez a kórokozó egymás után különböző élőlényekben képes szaporodni, miközben eltérő mikroszkopikus fejlődési formákat vesz fel. A kiinduló forrás a macskafélék bélrendszere: a macskaürülékkel szennyezett, ezáltal fertőző toxoplazma-petéket tartalmazó táplálékot, vizet különböző állatok vagy az ember elfogyaszthatja. Így a peték új szervezetbe kerülnek, s „kikelnek” ennek bélrendszerében. A kórokozó az aktív, gyorsan szaporodó és terjedő formáját veszi fel, ennek a neve tachyzoita. Ezek a kórokozók a vérárammal a legkülönbözőbb szervekhez képesek eljutni, ahol tönkreteszik a sejteket, miközben szaporodnak. Ez a fertőzés heveny fázisa.

Mennyire védett az emberi vagy állati szervezet a parazitákkal szemben?

Ha egészséges az immunrendszerünk, akkor hamar felismeri a betolakodó toxoplazmákat, és gyorsan elpusztítja őket: az esetek nagy részében a fertőzés egyáltalán nem jár tünetekkel, észrevétlenül zajlik le, a paraziták jelenléte csak laboratóriumi módszerekkel mutatható ki. Az egyszer lezajlott fertőzés ráadásul nem ismétlődik, életre szóló védettség alakul ki. Néhány tachyzoita képes „elbújni” a gazdaszervezet immuntámadása elől. Ezek ilyenkor inaktív formában betokozódnak az izomszövetben: ebben az állapotukban nem tudnak többé kárt tenni a sejtekben, de a gazdaszervezet sem ismeri fel őket. Ezt hívjuk bradyzoita formának. Ez azért veszélyes, mert ha ilyen formában van jelen a kórokozó például egy sertésben, akkor ennek húsát elfogyasztva bekerülnek az emberi szervezetbe, ahol visszaalakulnak tachyzoitává.

Vagyis nem kizárólag a macskával történő közvetlen érintkezés útján lehet megbetegedni...

A fertőzés alapvetően két úton támadhatja meg az ember szervezetét. Az egyik forrás a macskák ürüléke, illetve minden, ami ezzel szennyeződik: a kertben a föld, a homokozó, a macskaalom, a kerti növények, mosatlan zöldségek és gyümölcsök. A fertőzés másik lehetséges forrása, amit az imént említettem: ha toxoplazmával fertőzött állat húsát, tojását vagy tejét nyersen, hőkezelés nélkül fogyasztjuk.

És miért különösen veszélyes ez a fertőzés a várandósság alatt, ha az emberi szervezet alapesetben könnyen legyűri?

A kismamák nagyjából 30–40 százaléka már jóval a várandósság előtt átesett a toxoplazma-fertőzésen úgy, hogy erről adott esetben nem is tud. Ők védettek egy újabb fertőzéssel szemben, teljes mértékben megnyugodhatnak. Szerencsére egyéb esetben is mindössze 1–2 százalékos esély mutatkozik arra, hogy a fertőzés pont a terhesség ideje alatt következik be. A veszély ilyenkor abban rejlik, hogy az anyánál gyakran tünetmentesen zajló fertőzés során a tachyzoita kórokozók a méhlepényen keresztül átjuthatnak a magzatba is, és mivel annak még fejletlen az immunrendszere, a magzatok mintegy harmadánál különböző súlyosságú károkat képesek okozni. Erre szerencsére nem minden esetben kerül sor: az első trimeszterben 5 százalék, a másodikban 25 százalék, a harmadikban 70 százalék a magzat fertőződésének veszélye.

Milyen károk ezek?

Sokfélék lehetnek: vetélés, vízfejűség, retinakárosodás miatti vakság, belső fülkárosodás miatti halláscsökkenés vagy süketség, máj- lép- vagy szívizomgyulladás egyaránt előfordulhat. Ezek a kórképek főleg a terhesség elején fordulhatnak elő, de ahogy említettem, szerencsére a magzat fertőződése ilyenkor a legvalószínűtlenebb. A terhesség végén bekövetkezett anyai fertőzés nagyobb eséllyel terjed át a magzatra, azonban ennek már sokkal gyengébb a hatása.

Miként lehet észlelni ezt a fertőzést, ha az anyánál nem jár tünetekkel?

Csak laboratóriumi módszerekkel, akár korábbi megbetegedésről, akár friss fertőzésről beszélünk. Lehetőség van a terhesség alatt a toxoplazma kórokozó ellen kialakult immunitás vizsgálatára, azonban ez nem kötelező. Mi is rutinszerűen szűrjük a kismamákat, hogy kiderüljön, fogékony-e a fertőzésre a szervezete, vagy sem. Amennyiben korábban még nem találkozott a kórokozóval, az összes szükséges információval ellátjuk ahhoz, hogy elkerülje a várandósság alatti toxoplazma-fertőzést. A főszerep tehát a megelőzésé, de emellett rendszeres laboratóriumi ellenőrzéssel figyeljük az esetleges toxoplazma-fertőzésre utaló jeleket. Ebben a ritkán előforduló esetben további laboratóriumi és genetikai vizsgálatok szükségesek a magzat állapotának megítéléséhez.

Mit tehet maga a kismama, hogy ne fertőződjön?

A megelőzés szempontjából a higiénés rendszabályok betartása a legfontosabb, különösen akkor, ha valaki vendéglátóiparban vagy mezőgazdaságban dolgozik, netán a munkája miatt gyakran kerül kapcsolatba állatokkal. A terhesség idején az a legjobb, ha nem tartunk otthon macskát. Ha mégis van macskánk, és nem tudjuk kire bízni, ügyeljünk rá, hogy a kilenc hónap során semmiképpen se érintkezzünk macskaürülékkel. Vagyis ne a kismama tisztítsa a macskaalmot, ne ő fertőtlenítse a dobozt. Ha pedig a kertben dolgozunk, mindig viseljünk védőkesztyűt a földdel való érintkezés miatt. Emellett sosem szabad nyers, netán gyengén hőkezelt húst, tojást fogyasztani. A nyers hússal érintkező vágódeszkát, kést, egyéb konyhai eszközöket a lehető leghamarabb el kell mosni, és ki kell fertőtleníteni. Emellett ne igyunk pasztőrizálatlan tejet, illetve szennyezett, mosatlan zöldséget vagy gyümölcsöt!

A kismamák egyik rémálma a toxoplazmózisnak nevezett fertőzés – szerencsére a betegség nem olyan gyakori, mint azt sokan hiszik, de mindenképpen jobb elkerülni, mert tényleg veszélyes. Dr. Hazay Máté szülész-nőgyógyásszal, a Pálma Egészségügyi Központ munkatársával beszélgettünk.