A beszéd folytonosságának megakadása történhet a beszéd ritmusának szabálytalanná válása által, illetve a kiejtett szavak, hangok jellegzetes ismétlésével, az alábbi típusokba soroltan:
klónusos dadogás: a hangok tikkelő, illetve szótagok görcsös ismétlése a szó elején,
tónusos dadogás: blokkolt beszédindítás,
tonoklónusos dadogás: kevert forma, mindkét zavartípus megléte.
Természetesen a fenti kategóriák nem fedik le a dadogás megnyilvánulásának valamennyi változatát, hiszen például a beszédblokk nemcsak a szó elején jelentkezhet, hanem a szavak kiejtése közben is. Előfordulhat a szóban szereplő – a szó elején, közepén vagy akár a végén – valamelyik magánhangzó elnyújtott kiejtése, teljes szavak ismételgetése, rövid hangok túl gyakori ismétlése, amely során az érintett személy csak nehezen képes mondandójában továbbhaladni.
A dadogás egyéb tünete lehet még a kapkodó légzés, a jellegzetes fej-, felsőtest-, illetve végtagmozdulatok, testtartás. Ezek az érintett zavarára, esetleges szégyenérzetére, illetve az érthető kifejezésre irányuló igyekezetére utalnak. A dadogás okára, okaira az orvostudomány éppúgy igyekszik magyarázatot találni, mint a pszichológia, a logopédia, illetve a különféle viselkedésterápiával foglalkozó, azokat alkalmazó szakemberek. Egységes álláspont még nincs. Annyi mindenesetre kijelenthető, hogy a dadogás a beszédet irányító agyi folyamatokban jelentkező működési zavar.
Beszédterapeuta, logopédus segítségével a kisgyermekkorban jelentkező dadogás sok esetben sikerrel megszüntethető – éppen ezért tanácsos már az első jelek alkalmával szakember segítségét kérni. Annál is inkább, mert a kamasz- vagy felnőttkorú érintettnél a dadogás csak a legritkább esetben gyógyítható, ebben a korban a terápia jobbára a dadogás mindennapi életre gyakorolt hatását hivatott csökkenteni. A dadogástól szenvedő emberrel szemben fontos a tapintat és a türelem. Sürgetni mondandója befejezésére nemcsak durvaság és neveletlenség, hanem felesleges is. Beszédzavaráról nem tehet, azt akaratlagosan befolyásolni nem képes.