Nehézség? Tehetség!

Borzasztónak tartom azt a stresszt, amivel szembesülnek a diákok (és az aggódó szülők) minden év végén és félévkor, mert a „pontszerző jegyek” igenis számítanak, a híresztelésekkel ellenben ezen, és azon a bizonyos másfél órán múlik, hogy melyik intézménybe kerülhet be a gyermek. Persze vannak kitűnő tanulók, akik ötösöket kaptak, és még jól is teljesítenek a vizsgán. Ők lesznek azok, akik válogathatnak a legjobb iskolák, legjobb tagozatai között, és ez így is van rendjén. Kérdésem csak annyi, mi van azzal a diákkal, aki jó tanuló (vannak azért négyesei), és vizsgahelyzetben szorong, várhatóan alulteljesít, de bizonyítottan kimagasló intelligenciával bír, érdeklődő, tanulni vágyó, de a jegyei és az írásbeli eredménye alapján egyik kiválasztott iskola sem találkozik vele személyesen? Kénytelen lesz egy „gyengébb”, távolabbi céljainak kevésbé megfelelő intézménybe járni, és továbbra is az átlagos, négyes, azaz jó címkével ellátva evezgetni a langyos vízben…

Bence fiam BTM-es tanuló, azaz papírja van arról, hogy bizonyos részképességei nem megfelelőek, ezért tanulási zavarral küzd. A gyakorlatban nehezebben olvas, olvashatatlanul ír, és a nyelvtani tudása ellenére elég rossz a helyesírása. Törvényben előírt, hogy lehetőség szerint a szóbeli számonkérést kellene előnyben részesíteni nála, illetve több időt kellene biztosítani a feladatai elvégzésére, de ez a valóságban elvétve tud megvalósulni. Természetesen ez befolyásolja a kapott osztályzatokat, ami viszont ugye számít a továbbtanulásnál…
lyen esetekben az írásbeli felvételi előtt kérvényezhet a szülő néhány kiváltságot a szakvélemény alapján. Nálunk Bence nem szeretne „kitűnni” a többiektől, ezért a szóbeliséget nem, de plusz negyed órát kértünk a magyar feladatokra. Az íráskép miatt azért aggódom még, remélem, megpróbálja a javító tanár kibogarászni a betűit, és nem húzza át és nullázza le, mondván olvashatatlan. Nem akarom még ezt is szajkózni neki, így is nagy „csomagokkal a vállán” indul majd ennek a délelőttnek. Szíve szerint belesimulna a rendszerbe, de azt megértette, hogy ez a tizenöt perc neki bizony olyan pontokat jelenthet, ami a nyelvtan hármast kiegyenlítheti.

Bence speciális helyzete kapcsán merült föl először, hogy megnézzünk alternatív oktatási rendszerű középiskolát is, ahol a szóbeli felvételi egy komplex, személyiséget feltáró, rejtett képességeket is vizsgáló, több órás „kaland”, ahol meg is ismerkednek a leendő diákokkal, és nem egy arctalan pontszám kerül az osztályba. Végtelenül elszomorító, hogy ilyen intézmény jelenleg csak alapítványi fenntartással tud működni, nem kevés tandíj befizetése mellett, és hogy ezt a lehetőséget ezért csak a vastagabb pénztárcával rendelkező családok kaphatják meg. Ezúton is várom olyan intézményvezetők jelentkezését, ahol szükség van a tehetséges, de nehézséggel küzdő fiamra, aki „csak” négyes tanuló, nehezebben tanul könyvből, de kreatív, és imádja a biológiát és a kémiát…

Újra itt a középiskolai felvételi, idén Bencénknek lesz nehéz másfél órája, amikor tudása legjavát kell adnia matekból és magyarból, a vágyott gimnáziumba kerülés terhével megpakolva… Nem tudok azonosulni ezzel a módszerrel, nem hiszem, hogy egy tizenhárom-tizennégy éves kamaszról egy egyszeri írásbeli vizsga alapján kellene eldönteni, hogy hol kap esélyt a tanulásra.