A Maine-i Egyetem kutatói átfogó elemzést végeztek az ember hosszú távú evolúciójáról, és arra jutottak, hogy az emberiség különleges evolúciós átalakuláson megy át, amelyben a kultúrának, vagyis a megszerzett tudásunknak, a képességeinknek és gyakorlati tapasztalatainknak nagyobb jelentőségük van, mint a génjeinknek.
A kultúra határozza meg azokat az alkalmazkodási módszereket, amelyekkel az ember a környezet változásaihoz adaptálódik, és sokkal gyorsabban képes reagálni a kihívásokra, mint a genetikánk. A géneket csak egy generációban egyszer lehet átadni, a tudásunkat viszont folyamatosan növeljük, új módszereket sajátíthatunk el, illetve ezeket gyakran és rugalmasan adhatjuk át egymásnak. Míg a genetikai örökségünk kötött, hisz csupán a két szülőnktől örökölhetjük a génjeinket, a kultúránk gyakorlatilag végtelen újítási lehetőségekkel bír, hisz bármikor tudunk tanulni kortársainktól, szakemberektől. Emiatt az alkalmazkodóképességünket jobban befolyásolja a kultúra, mint a gének.
A kultúránk hosszú évezredek óta befolyásolta a túlélésünket és a fejlődésünket, ráadásul erősen csoportorientált, számtalan olyan tényezőből áll össze, melyeknek nincs genetikai megfelelőjük – például a konformitás, a közös normák és intézmények, a társadalmi identitás mind a csoportjainkhoz kötődnek. Az emberi csoportok könnyebben és gyorsabban oldanak meg alkalmazkodással kapcsolatos problémákat, mint az egyének, köszönhetően annak, hogy egymástól tanulunk és adjuk át a tudásunkat.
Tim Waring és Zach Wood, a tanulmány szerzői megjegyzik, hogy ezek szerint az evolúciónkban a kultúra átvette a génjeink szerepét, és maga az evolúció is csoportorientáltabbá vált. A kutatók arra következtetnek, hogy e folyamat hosszú távú végeredménye egy olyan változás lesz, amelyben az emberiség az egyének tömegéből egy kollektív tudattal rendelkező szuperorganizmussá fejlődhet.