Légy ma gyerek!

A közelmúltban elhunyt Dennis Hooper rendezte, és Zsigmond Vilmos fényképezte Szelíd Motorosok című filmben Peter Fonda lecsatolja és eldobja a karóráját. Ezzel a szimbolikus gesztussal kezdődik a film, és az ő új, szabad élete.

Hozzá hasonlóan minden nyaralónak, miután megérkezik nyári úti céljához, le kellene sétálnia a vízpartra, és szép szabályos ívben belehajítania a mobiltelefonját a tengerbe vagy folyóba, tóba – aztán élhetne tényleg szabadon.

Persze nem a telefonnal van a baj, a fejünknek nem akaródzik átkapcsolni, kiállni. Mert hiába hűsít a víz, hiába ölel a kedves, az agy tovább zakatol, elemez, átgondol, megold, ütemez.

Ottlik Minden megvan c. novellájában egy hazatelepülő hegedűművész keresi a gyerekkorát, és csak akkor találja meg azt, amikor leereszkedik, és abból a szemszögből kezdi nézni a várost, ahonnan gyerekként látta. És akkor hirtelen minden meglesz.

Talán ez a titok. Mentálisan és fizikailag is le kell szállni a földre, visszatérni abba az állapotba, amelyet mindannyian őrzünk. Persze nem kell feltétlenül homokvárat építeni, kavicsokat gyűjteni, egyszerűen elég csak nézni ezt a valószínűtlen nyarat. Ahogy Weöres Sándor tejesembere:

„Tejes-ember a kéményen
üldögél, mint nyári réten,
kisgyermek lett újra szépen,
mézes-kenyér a kezében."

Nem lehet mindig felnőttnek lenni. Kell egy évben az a pár nap, amikor levesszük az öltönyt, letesszük a telefont, és összemaszatoljuk azt az arcot, amely minden reggel tettre készen néz vissza ránk a tükörből.

Mindenkinek volt gyerekkora, akár ilyen, akár olyan, és ha sikerül oda visszatalálni, akkor lesz erőnk ahhoz, hogy ha vége az önfeledt szabadságnak, visszatérjünk az irodák, munkahelyek, üzletek falai közé, a mindennapok celláiba.

„Légy ma gyerek" – írja Bereményi, Cseh Tamás gyönyörű tangójában. „Légy ma gyerek, és játssz megint velem, emlékezz, ahogy én emlékezem."

Hát próbáljunk meg gyereknek lenni. Hogy felnőttek maradhassunk.