3 perc
Mivel édesítsük ételeinket?
Módosítva: 7/12/2014 Szerző: Szimpatika 3 perc
Cukorbetegek számára különösen fontos kérdés, hogy mesterséges, vagy inkább természetes édesítőszereket használjunk? Cukorral vagy édesítőszerrel? – hangzik el naponta számtalanszor, amikor teával, kávéval kínálnak bennünket, s ki-ki meggyőződése szerint adja rá a választ.
Van, aki a cukor édességében bízik, van, aki „felvilágosultan” az édesítőszert választja, s akadnak a mindent visszautasítók. Sokan tudják, hogy a cukor – legyen az fehér vagy barna, akár kandiscukor formájában – szénhidrát, a szénhidrátokkal pedig vigyázni kell. Mert, bár elengedhetetlenül szükségesek a szervezetünk működéséhez, jóval – tízszer! – többet többet fogyasztunk belőlük, mint amennyire szükségünk van. Ilyen mennyiség elfogyasztása pedig már jelentős egészségügyi kockázattal jár: az elhízás, cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, de még a rák kockázata is jóval nagyobb, ha több cukrot fogyasztunk a kelleténél.
A cukorbetegek számára sajnos nem választás kérdése, hogy cukor-e vagy cukorpótló, számukra ugyanis szigorúan megszabott a fogyasztható szénhidrát napi mennyisége. Vajon mi a válasz az ő esetükben?
A méz ősidők óta édesíti életünket. Feltétlen rajongásunk – mely rendkívül egészséges összetevőinek szól – sokszor még azt is feledteti velünk, hogy kalóriatartalma semmivel sem alacsonyabb, mint a cukoré, és cukorbetegek sajnos nem, vagy csak igen keveset fogyaszthatnak belőle. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ne forró teába, folyadékba tegyük, mert úgy elbomlanak a benne található értékes enzimek.
A civilizációs betegségek megjelenésével – melyek egyik oka a nagyarányú cukorfogyasztás – egyre sürgetőbb lett az az igény, hogy olyan anyagok vegyék át az édesítés szerepét, amelyek nem hizlalnak úgy, mint a cukor, kalóriatartalmuk elhanyagolható, hasznosulásukhoz pedig kevesebb inzulin szükséges.
Az első ilyen vegyület, melyet édes íze miatt kezdtek ipari méretekben előállítani, a szacharin volt. Több mint száz éve tart kalandos útja, ezalatt eljutott a gőzölgő lombikok világától az asztalunkig. Időközben azonban kesernyés utóíze mellett azok a kísérleti eredmények is gondot okoztak fogyasztóinak, amelyek a 70-es években bizonyították, hogy növeli a hólyagrák kockázatát – patkányokon. Ezt ugyan humánkísérletekkel sosem igazolták, de a bizalom már megingott, és sokan más alternatívát kerestek.
A ciklamát (nátrium-ciklamát) egy laboratóriumi véletlennek köszönheti felfedezését. Európában – köztük a hazai élelmiszerekben – E952 néven, főleg üdítőitalokban találkozhatunk vele. Előnye, hogy kalóriamentes, sütéshez, főzéshez is használható, s nagyrészt emésztés nélkül távozik a szervezetből. Napi beviteli maximuma 7mg/testsúlykilogramm.
Az aceszulfám-K szintén egy mesterségesen előállított, édes ízű vegyület, melyről felfedezője akkor bizonyosodott meg, amikor kísérletezés közben megvágta az ujját és ösztönösen megnyalta a sebet. Jelenleg ezt az E950 néven is forgalmazott édesítőszert széleskörűen használja az élelmiszeripar: megtalálhatjuk energiamentes üdítőitalokban, snackekben, savanyúságokban, de tartalmazhatják fogkrémek és egyes szájvizek is.
A legismertebb, cukorbetegeknek is ajánlott édesítőszer az aszpartám, amely korántsem jótékony tulajdonságaival vívta ki magának hírnevét, hanem azzal a máig tartó parázs vitával, melynek középpontjában vélt vagy valós egészségügyi kockázatai állnak. Az „aszpartámháború” túlnőtt saját hatókörén, megítélése bevonzotta a globalizációkritikusokat éppúgy, mint az összeesküvés-elméletek lelkes híveit és elvetőit is. Az édesítőszer maga alapvetően két aminosavból: aszparaginsavból és fenil-alaninból áll. Íze a legközelebb áll a cukoréhoz, de annál 200-szor édesebb, nincs jellemző utóíze, ezért a legnépszerűbb cukorpótló. A legtöbb „light” terméknek, rágóguminak E951-ként az aszpartám adja az édes ízét.
S akkor mi a megoldás? Aki tudatosan, a családja és a saját egészségére is odafigyelve táplálkozik, mindenképp mérlegelje, megéri-e mesterséges édesítőszereket használni. Ráadásul nem is kell feltétlenül közülük választania. Ha semmiképp sem tudjuk vagy akarjuk elkerülni az édes ízt, egyre több természetes édesítőszer, növényi kivonat áll rendelkezésünkre, a jázminpakócától (ismertebb nevén steviától) az eritritolon át a kókuszvirág- és a nyírfacukorig, bár ezek sajnos jóval drágábbak, mint a cukor. A nyírfacukor azért is ajánlott a hagyományos cukorral szemben, mert nagyon alacsony a glikémiás indexe. Ez azt jelenti, hogy nem okoz hirtelen és nagy vércukorszint-ingadozást. Ez minden szervezetnek jó, különösen a cukorbetegekének.
Azt is tanácsoljuk, hogy folyamatosan érdemes a bevitt cukorszintet csökkenteni, hiszen kitartóan „leszoktathatjuk” a szervezetünket a cukorról, illetve hozzászoktathatjuk a kisebb mennyiséghez.
És egy igazán jó hír mindnyájunknak: itt a nyár és ehetünk sok-sok gyümölcsöt, amik finomak, édesek – és egészségesek!