Ketten együtt, magabiztosan

Áspiskígyók és palimadarak című művét számos hazai egyetemen és főiskolán kötelező irodalomként és vizsgaanyagként használják. Jómaga tizenhét éve él boldog házasságban feleségével, Dórival – a belőlük sugárzó harmónia és szeretet jelenti számunkra a biztosítékot arra, hogy olyan szakember művét ajánljuk, aki saját életében is következetesen és sikerrel gyakorolja mindazt, amit tanít. 


Részletek a könyvből:

„Talán Önben is megfogalmazódik a kérdés, amelyet a feleségem szegezett tréfásan nekem, amikor megkértem, hogy olvassa el a kéziratot: 'És mondd csak, ha elolvasom a könyvedet, akkor attól magabiztos leszek?' A válaszom: ha csak egyszerűen elolvassa a könyvet, és azután leteszi, akkor biztosan jól fog szórakozni, talán lesz néhány aha-élménye, számos dolog tudatosulhat Önben, amit eddig öntudatlanul jól vagy rosszul tett, de mélyreható változást aligha fog tapasztalni. Ezért kerül nagy hangsúly a gyakorlatokra. A gyakorlatok segítenek kipróbálni és elmélyíteni mindazt, amiről az elméleti részben olvasott. A gyakorlatokból megtanulhatja a magabiztos viselkedés különböző formáit, ezekből folyamatos alkalmazásuk révén szokások alakulnak ki, és a szokások eredménye lesz a magabiztos személyiség.”

„Mondjuk, elmegyünk Dórival a DVD kölcsönzőbe, hogy kivegyünk egy filmet, amit este együtt megnézünk egy forró csoki mellett. A 'romkom' polc mellett megállva feleségem leemeli Adam Sandler új pehelykönnyű vígjátékát, és kérdő tekintettel néz rám, hogy ez jó lesz-e. Bennem ebben a pillanatban végigfut az egész napi fáradtság érzése, az agresszív autós, aki elvette az elsőbbségemet a kereszteződésben, az értetlen ügyintéző az adóhivatalban, aki csak ötszöri elmagyarázás után fogta fel, hogy tulajdonképpen mit szeretnék. Mindezek hatására az az igény áll össze bennem, hogy valami nyomozós-rejtélymegoldós-odacsapós-robbantós filmet néznék meg szívesen, amivel levezethetem a bennem felgyűlt feszültséget. Hogy mindezt kifejezzem Dóri felé is, azt mondom neki: 'Nem nézhetnénk inkább valami keményebbet?' A feleségem ezt az általam kódolt üzenetet dekódolja a saját élményhátterének szűrőjén, és eszébe jut, hogy előtte két napig távol voltam egy konferencián, hogy sűrű hetünk volt, és alig volt időnk egymásra figyelni, sőt az is bevillan neki, hogy ma csak egyszer hívtam fel napközben, akkor is feszült volt a hangom. Tehát dekódolja magának az üzenetemet, és arra a következtetésre jut, hogy nem akarok vele romantikus körülmények között kettesben lenni. Ebből csakis az következhet, hogy már nem szeretem annyira, már nem találom vonzónak, a kapcsolatunkból kialudt a szenvedély, vagy még rosszabb: gyengéd érzelmeket táplálok valaki más irányában. Pedig mindez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Félreértjük egymást, mert nem látjuk, mi zajlik le a másik fejében.”

„Ha egy felpakolt szamár összeroskad, akkor két lehetőség van: vagy a teher volt aránytalanul nehéz egy ilyen állat erejéhez képest, vagy pedig a szamár volt túlságosan gyenge az átlagos súlyú teher cipeléséhez. Így van ez velünk, emberekkel is. Ha egy helyzetben bizonytalanul viselkedünk, akkor vagy valóban bizonytalan emberek vagyunk, és képtelenek a helyzet magabiztos megoldására, vagy pedig a helyzet meghaladja az amúgy átlagos vagy jó képességeinket, túl nagy kihívás a számunkra. A mindennapi élet során több száz olyan szituációval kerülünk szembe, amelyeket különösebb erőfeszítés és gondolkodás nélkül meg tudunk oldani. Vannak azonban olyan esetek is, amikor nem elegendő egy adott képesség átlagos szintű birtoklása. Vegyük például mások meggyőzésének képességét. Ha ezzel a képességgel átlagos szinten rendelkezünk, át tudjuk magunkat küzdeni a mindennapi kihívások döntő többségén. Ugyanez a szintű képesség azonban messze nem elegendő egy biztosítási ügynök számára. Az ő munkájában erre a képességre magasabb szinten van szükség. Ha Ön tehát nem tud érvényesülni bizonyos területen, annak nem feltétlenül az az oka, hogy képességei gyengék. Lehet, hogy az okot a helyzetben kell keresni, amely átlagon felüli képességet igényel a sikerhez.”

„Kutatások azt igazolják, hogy a bizonytalan ember figyelme befelé, önmagára irányul, míg a magabiztosé kifelé. A befelé irányuló figyelem azt kérdezteti velünk: 'Mit gondolhat a másik ember rólam? Vajon meglátszik rajtam az izgatottságom? Szégyent fogok vallani?' Természetes, hogy ezek a kérdések számos félelem kialakulását vonják maguk után: valami rosszat teszek vagy mondok; mások kedvezőtlen képet alkotnak rólam; negatív benyomást keltek az emberekben; jelentéktelennek, unalmasnak és értéktelennek tartanak. Végül ezek a félelmek olyan irracionális meggyőződésekké formálódnak, amelyek öntudatlanul is meghatározzák cselekvésünket a mindennapi életben. Ezzel szemben a magabiztos ember nemcsak önmagára, hanem beszélgetőpartnerére, sőt még a külső körülményekre is kiterjeszti figyelmét. A figyelemnek ez a külső irányultsága sokkal tágabb teret hagy a kreatív gondolkodásra, a problémamegoldásra, míg a bizonytalan ember gondolatai főként önmaga körül forognak.”

forrás. https://www.nyitottakademia.hu