Milyen szép volt Tatjana és Anyegin szerelme. Romeó és Júlia sem tud kimenni a divatból. Keressük őket, de nem lehet már úgy élni, mint ők tették hajdanán. Lehet, hogy befellegzett a nagy szenvedélyeknek? Az egy éve vásárolt műszaki cikk tönkremegy a garancia lejártát követő héten. A gyereknek fogalma sincs róla, mi az a ruhazsebkendő, és nem hordunk tavalyi télikabátot. A szerelmeink is ilyenek: a tavalyi szerelem sem divat. Ritkán látni boldog, középkorú párokat. Az ugyanis a válás időszaka lett.
Persze, keressük a szerelmet, de nem biztos, hogy tudjuk, mi az. A témával foglalkozó szakemberek azt mondják, egy ember életében két-három esetben jelenik meg a szerelem nevű érzés. A többi nem az. Illúzió, megalkuvások sora, pánik előidézte kényszerkapcsolat. Azt a két-három szerelmet sem becsüljük meg, mert rosszul érint minket a szeretetté szelídülése, kissé egyhangúvá válása. Hogy meg kéne harcolni érte, hogy fenntartható maradjon az a gyönyörű érzés, amitől elgyengültünk és remegni kezdett a térdünk.
Azt hisszük, jön majd másik. Mert eddig mindig jött. Mert az ismerőseinknek is mindig jött. Csak menni kell érte. Szórakozni, társkeresni, kiállításra, partikra járni és majd szembejön. Kérdés, felismerjük-e, hogy ő az Igazi vagy csak az igazik sorát fogja növelni. Kérdés, mit kezdünk a szürkülő hétköznapokkal, a felemelt hanggal, az egyre több külön programmal.
Lehet, hogy meg kéne állni egy kicsit. Nem kidobni a régit, hogy jöhessen az új. Kompromisszumot kötni, észrevenni a másik igyekezetét, tenni, hogy megmaradjon az érzés. És mikor kezdjük elveszíteni a hitünket, megkérdezni azokat, akiknek sikerült.