Rolf Quam, a Binghamtoni Egyetem munkatársa és kollégái friss tanulmányukban arra jutottak, hogy a neandervölgyiek képesek voltak hozzánk hasonlóan beszélgetni. Quam szerint vizsgálatuk azon kevés jelenleg zajló kutatások egyike, amelyek a kövületek segítségével vizsgálják a nyelv evolúcióját, azaz az antropológia egyik kifejezetten nehéz területét.
A szakértőket évtizedek óta foglalkoztatja a kérdés, hogy ősi rokonaink képesek voltak-e az emberi beszédre. A kutatókat különösen az érdekli, hogy legközelebbi kihalt rokonunk, a neandervölgyi kommunikált-e hozzánk hasonlóan.
A csapat előbb CT-vel vizsgálta meg modern emberek, neandervölgyiek, illetve utóbbiak felmenőinek fosszíliáit, majd 3D-s modelleket hoztak létre a fül szerkezetéről. A modellekből származó adatokat egy szoftverbe táplálták, amely becslést adott az adott embertípus hallási képességeire az átlagos beszéd tartományában, 5 kilohertzig. Az eredmények azt mutatták, hogy a neanderrvölgyiek hallása jobb volt 4-5 kilohertzen, mint a spanyolországi Atapuercánál felfedezett őseiké.
A szakértők a maximum érzékenység frekvenciatartományát is tanulmányozták, ami sokat elárul a vokális kommunikációról – a nagyobb tartomány például több hang megkülönböztetését teszi lehetővé. Úgy tűnik, a neandervölgyiek ebben a kritériumban is inkább a modern emberekre emlékeztettek, semmint atapuercai felmenőikre.
A kutatók úgy vélik, a hallásbeli hasonlóságok arról árulkodnak, hogy ősi rokonaink kommunikációs rendszere olyan volt, mint a miénk. Quam szerint az adatokból az is kiderült, hogy a neandervölgyiek feltételezhetően sok mássalhangzót használtak. Az eredmények megerősítik azt az elképzelést, mely alapján a neandervölgyieknél a modern emberekhez hasonlóan, a beszéd képességével párhuzamosan jelentek meg az egyre komplexebb viselkedési formák.