Kanyaróvírussal a rák ellen

Stacy Erholtz mégis felgyógyult a betegségből.

Erholtz volt az egyik résztvevője annak a kétemberes kísérletnek, amit a világ vezető rákkutató intézetében, a Mayo Clinicen végeztek. Őt és meg nem nevezett társát normál körülmények között tízmillió ember immunizálására elegendő mennyiségű, genetikailag módosított kanyaróvírussal oltották be. Mindkét páciens áttétes myelomában szenvedett, ezért a vakcinát intravénásan, közvetlenül a vérükbe adagolták – ennek majd még lesz jelentősége. Az eredmény lenyűgöző volt.

Erholtz szervezetében az első adag vakcina beadása után már nem tudtak rákos sejteket kimutatni, sikerült ezeket teljesen elpusztítani. A másik páciensnél ugyan nem volt teljes a gyógyulás, de a kezelés hatására az ő szervezetében is erősen lecsökkent a rákos sejtek száma.

Miért pont a kanyaró?

Elsőre tán nem tűnik logikus választásnak, hogy az amúgy az egyik legveszélyesebbnek tartott, a védőoltásprogram 1963-as elindítása előtt az Egyesült Államokban évi négymillió embert megfertőző, a gyerekbénulásnál kétszerrel több áldozatot szedő vírust választottak – pont azért, mert a védőoltásporgram miatt az emberek nagy része immunis a kanyaróra, vagy ha nem is az, a szervezet nagyon hamar kitermeli a kanyaró antitesteit. A myelomás betegek szevezetében viszont a betegség természete és a kezelések jellege miatt nagyon kevés ilyen kanyaró-antitest van. Másrészt, a kanyaró egy CD46 nevű receptoron keresztül kapcsolódik az emberi sejtekhez, ezekből pedig a plazmasejteken szokatlanul sok van. Vagyis a vírus közvetlenül a plazmasejteket, a kutatásban használt, genetikailag módosított vírustörzs pedig ezek közül is csak a kórosan elváltozottakat támadta.

Miben áttörés ez?

Azt, hogy a vírusok hatékonyan pusztítják a rákos sejteket, korábban is tudták. Eddig azonban csak lokálisan, vagyis a vírusokat közvetlenül a tumorba juttatva értek el eredményeket. Épp azért, mert a közvetlenül a véráramba juttatott vírusokkal könnyedén végzett az immunrendszer, például a vérrákok kezelésében a vírusok teljesen hatástalannak tűntek. Ezt az akadályt most egyrészt a hatalmas dózissal, másrészt a vírus gondos genetikai tervezésével védték ki. Illetve csak részben védték ki, mert annak a páciensnek a vérében, aki végül nem gyógyult fel, már a beadás után közvetlenül sokkal kevesebb vírust mértek, mint a felgyógyultnál – vagyis az, hogy az immunrendszer mennyire tud védekezni a vírus ellen, embertől függően változhat.

Hogy működik?

A vírus megtámadja a rákos sejtet és szaporodni kezd benne, majd szétterjed. A szervezet immunválasza antitesteket termel, amik ezután nemcsak a vírust, hanem a fertőzött, ez esetben rákos sejteket is elpusztítják.

Akkor végre megvan a rák ellenszere?

Még nem. Egyrészt, ez eddig csak egyetlen egy sikeres kísérlet, ami inkább azt bizonyítja, hogy van értelme az ebben az irányban folytatott kutatásnak. Másrészt annak is megvannak a veszélyei, ha vírussal fertőznek rákos betegeket. A rák eleve legyengíti az immunrendszerüket, amit tovább rombolnak a hagyományos kemoterápiás és sugárkezelések. Ilyenkor egy vírusfertőzés utáni gyulladás akár halálos is lehet. Épp ezért kísérleteznek olyan módosított vírustörzsekkel, amelyek kizárólag a rákos sejteket támadják – a mostani kísérleti eredmények szerint a gyakorlatban is ez történt.

(Eredeti forrás: Star-Tribune; magát a kísérletről publikált tanulmányt itt, illetve a kutatástól független John C. Bell magyarázatát itt olvashatja.)

Forrás: https://444.hu/