Izzasztó helyzetben

Milyen fő hormonális okok eredményeznek izzadási rendellenességeket, problémákat?

Három-négy fő okcsoportot említenék leggyakoribbként. Ezek közül az egyik és egyben legjellemzőbb mindenképpen a menopauza a nőknél. Az ösztrogénhiány következtében ebben a korban megváltozik a bőr tapintása, puhasága, és mindez fokozott verejtékezéssel jár együtt. Ez elsősorban éjjelenként jellemző, a szintén tipikus hőhullámokkal együtt. Ugyanilyen hirtelen és drasztikus hormonális változással jár egyébként a serdülőkor is – a tinédzserek bőrének állapota szintén megváltozik, a megváltozott hormontermelés következtében fokozódik a faggyúképződés. De emellett a kamaszokra jellemző vegetatív labilitás, idegi érzékenység is okozhat gyakoribb és fokozottabb izzadást. Ez nem kizárólag a hónaljban, hanem a tenyéren, a talpon is jelentkezhet.

Ezek teljesen természetes életkori sajátosságok. A hormonális és egyéb betegségek közül melyek befolyásolják az izzadási folyamatokat?

Az egyik betegségcsoport, amely jellemzően kihat az izzadásra, a pajzsmirigy-túltengéses rendellenességeké. Ilyenkor a betegeknél jellemzően egyenletesen finom, egész napos verejtékezés szokott jelentkezni, és egyben a meleget is sokkal rosszabbul viselik, mint az egészséges emberek. Mindez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy hamarabb melegük lesz. A diabétesz esetében szintén tipikus kísérőjelenség a fokozott izzadás: a vércukorszint ingadozása, hirtelen leesése vagy felemelkedése ugyanígy verejtékezéssel járhat együtt. Nem ennyire gyakori, de bizonyos mellékvese-betegségek egyik kísérőjelensége is az izzadás, sőt, egyes daganatos elváltozások is okozhatnak hasonló tüneteket. Egyes agydaganatok esetében akár féloldali izzadás is jelentkezhet. Még az olyan betegségek esetében is kísérőjelenség lehet az intenzív éjszakai izzadás, mint például a tuberkulózis. Sőt, hogy még egy nőgyógyászati vonatkozást mondjak: a policisztás ovárium szindróma esetén is megnövekedhet az izzadás intenzitása, mert megnövekszik a szervezetben a férfihormonok aránya a női hormonokkal szemben. A depresszióban vagy pánikbetegségben szenvedők is jellemzően izzadékonyabbak. De ugyanígy mindenki ismeri a stresszhelyzetben jelentkező izzadást is: aki nagyon stresszes életet él, az is többet izzad. Ez azonban önmagában nem kóros jellegű.

Mikor kezdjünk gyanakodni arra, hogy valami probléma van?

Ha drasztikus változás áll be az izzadásban. Aki eddig nem izzadt, de hirtelen nagyon izzadóssá válik, netán megváltozik az izzadság mennyisége, a verejték szaga, az mind-mind intő jel lehet. Emellett pedig ritka, hogy a fenti betegségek tünetei önmagukban állnának, és mindez az izzadékonyságra is áll. Az izzadás általában csak egy a sok tünet közül. Pajzsmirigy-túlműködés esetén például jellemzően fáradékonysággal, csökkent terhelhetőséggel, szapora szívveréssel, hasonló egyéb kísérőjelenségekkel szokott együtt járni. Az egyes emberek izzadékonysága ezen felül is eltérő: a bőrfelszín baktériumflórája, védekezőképessége, a faggyúréteg vastagsága egyaránt befolyásolja, hogy ki mennyire izzadós, és a verejtékmirigyeink elhelyezkedése is más. Magyarán szólva olyan is előfordul, hogy valaki rengeteget izzad, de ennek nincs semmi különösebb oka, egyszerűen csak többet dolgoznak a verejtékmirigyei. Más pedig gyakorlatilag egyáltalán nem izzad, mégis teljesen egészséges.

Mennyire befolyásolhatók ezek az adottságok életmódbeli változtatásokkal?

Mint mondtam, elsősorban alkati kérdésről beszélünk, vagyis alapvetően kevésbé, de kisebb eredményeket azért el lehet érni. Megfelelő táplálkozással, bőrgyógyászati készítményekkel, így krémekkel, izzadásgátlókkal csökkenthető a verejtékezés mértéke. Sőt, ma már a műtéti technika is adott a verejtékmirigy kiműtéséhez. A botoxos kezelések szintén csökkentik a verejtékmirigyek működési intenzitását.

A kellemetlensége mellett amúgy okozhat tényleges gondokat az izzadás?

Természetesen: gyulladáshoz vezethet, fertőzések melegágyául szolgálhat.