Márciusban egy szokatlan ötlettel állt elő Kiss Ferenc zenekarvezetőnk. Nagy László halálának negyvenedik évfordulója alkalmából áthangszerelte a költő Sebő Ferenc által megzenésített verseit, és maga is feldolgozott jó párat belőlük.
Zenészként elsőre azt hittem, belebukok a feladatba, mert számomra a balkáni zenei világ eddig kipróbálatlan műfaj volt, de a rengeteg gyakorlásnak meglett a gyümölcse. Muzsikusként régen fejlődtem ennyit, de ami fontosabb, újra beleszerettem Nagy László verseibe. Nálunk a családban gyerekkorom óta előkelő helyen voltak a könyvek, de a költőket igazán kamasz koromban szerettem meg, két tanáromnak köszönhetően. Általános iskola hetedik osztályában Juhász Iván tanár úr egyszerre nyomta a kezembe a verses köteteket és az elektromos gitárt, ezért nekem azóta az irodalom maga a rock ’n’ roll. 15 éves koromtól már más nem is nagyon érdekelt, és bevallom, a gimibe kizárólag Takáts Ervin atya magyar órái miatt jártam be.
Most éppen a Nagy László műsorunk apropója miatt jöttek ki belőlem ezek a gondolatok, de pár éve játszunk Weöres Sándor verseivel egy koncertszínházat kamaszoknak, melyen az előadások valóságos rockkoncertté változnak, ami a darab zenei stílusán túl köszönhető Weöres hihetetlenül aktuális és érthető szövegeinek. Saját gyerekeimen azt látom, hogy a II. világháború utáni költészettel baromi könnyen meg lehet szólítani a tizenéveseket.
Mindig is közel állt hozzám a költészet, de amikor az ember előadóként foglalkozik egy alkotóval, akkor teljesen elmélyül benne. Ezeket a klasszikus verseket valójában írhatta volna a mi generációnk is, mert rólunk szólnak: szerelemről, halálról, függésről, lázadásról, kritikáról…
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet jelenleg is alkotó kortárs költőinkre, mert bizony abban sincs hiány…
Manapság gyakran elfelejtünk verset olvasni, pedig nagyon klassz és inspiráló időtöltés. Próbálják ki!
Anya gondolatait itt olvashatják.