PMS és PMDD tünetei és kezelése

Ugyanakkor számos nő olyan súlyos fizikai és pszichés tünettől szenved ugyanezen időszakban, amelyek gyógyszeres kezelés nélkül nagymértékben megnehezítik számukra a mindennapi életet és az emberi kapcsolatok fenntartását.

A menstruációt megelőző időszakban megjelenő pszichés és szomatikus tünetek súlyossági skálán helyezhetőek el. Az enyhébb tünetek közé sorolható például a mell érzékenysége, az édességek iránti vágy, a fejfájás és a puffadás érzése, míg a legsúlyosabb esetekben szorongást, depresszív hangulatot, érzelmi labilitást, koncentrációs nehézségeket, kimerültséget vagy túlterheltséget éreznek az érintettek.

Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója határozza meg legtágabb értelemben a premenstruációs szindrómát (PMS). Az említett tünetek közül már egyetlen megjelenése esetén, függetlenül a súlyosságától és előrejelezhetőségétől, kimondja a diagnózist. Ugyanakkor az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság és a brit Királyi Szülész-Nőgyógyászok Társasága meghatározása szerint PMS-ről beszélünk, ha bármilyen számú fizikai vagy pszichés tünet jelenik meg, amelyek a mindennapi tevékenységeket befolyásolják és nagy valószínűséggel előrejelezhetőek. A Premenstruációs Rendellenességek Nemzetközi Társasága szerint a luteális fázisban jelentkező pszichés és/vagy szomatikus tünetek, amelyek a mindennapi tevékenységet akadályozhatják és két menstruációs ciklussal előrejelezhetőek, alkotják a premenstruációs rendellenességek magját. Mindemellett a PMS súlyosabb formája, a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD).

Ebben az esetben szigorú diagnosztikai követelményeket állítottak fel: a tüneteknek
1. a menstruáció kezdete előtti héten kell jelentkezniük,
2. a menstruáció elkezdődése után néhány napon belül javulniuk kell,
3. az egy év alatt létrejövő ciklusok nagyobb részében jelen kell lenniük és
4. legalább öt különböző tünetnek kell együtt fennállnia, amelyek közül egy tünet az alaptünetek, mint erőteljes érzelmi labilitás, ingerlékenység, depresszív hangulat, szorongás közé tartozik.

Továbbá a premenstruációs tünetek hátrányosan befolyásolják a mindennapi tevékenységeket, nem csupán egyéb pszichiátriai betegség tüneteinek felerősödése miatt alakulnak ki és nem hozhatók összefüggésbe gyógyszeres kezeléssel, egyéb biológiailag aktív vegyületek használatával vagy egészségi állapottal.

A premenstruációs diszfóriás zavar tünetei: erőteljes érzelmi labilitás, csökkent érdeklődés a szokásos tevékenységek iránt, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, depresszív hangulat, alacsony energiaszint, fáradtság, szorongás, alvási szokások megváltozása, sóvárgás különböző ételek után, túlterheltség/kontrollvesztés érzése, fizikális tünetek (mell érzékenysége, fejfájás, puffadás érzése, súlynövekedés, ízületi fájdalmak)

Gyakoriság

A különböző nemzetközi összefoglaló közlemények nagyrészt egymást átfedő előfordulási gyakoriságról számolnak be. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság becslése szerint a nők 85%-a tapasztalt legalább egyszer enyhe premenstruációs tünetet, 20−25%-a él át közepes-súlyos premenstruációs szindrómát és nagyjából 5% szenved a PMS legsúlyosabb formájától, a PMDD-től. A diagnosztikai kritériumok legszigorúbb alkalmazásával is 1-2% a PMDD gyakorisága random módon kijelölt populációban.

Kezelési lehetőségek

A PMS és a PMDD tüneteinek csökkentésére több terápiás lehetőség, mint életmódváltás, pszichoterápia és gyógyszeres kezelés is rendelkezésünkre áll, bár ezek közül több még nem megfelelő részletességgel felállított bizonyítékokon alapul. Az egyes kezelések hatására mind a fizikális, mind a pszichés tünetek enyhülnek, illetve megszűnnek.

A PMS kezelési lehetőségei

A főként fizikális panaszokkal és enyhébb pszichés tünetekkel járó PMS kezelésében nagyobb szerepet játszanak a nem gyógyszeres és az alternatív terápiás módszerek, valamint az életmódváltás.

Az életmódváltás főként étrendi változtatásokat foglal magában, mint a napi koffein- és alkoholfogyasztás csökkentése, a finomított cukor és a mesterséges édesítőszerek használatának mérséklése, az összetett szénhidrátok (pl. zabpehely, barna rizs, édesburgonya, teljes kiőrlésű gabona stb.) arányának növelése az étrendben. Bár igen gyakran elhangzanak ezek az ajánlások, mégsem találhatóak mögöttük a hatékonyságukat alátámasztó szisztematikus vizsgálatok. Ehhez a kezelési lehetőséghez sorolható a testmozgás beépítése a napi/heti rutinba. A rendszeres testmozgás a béta-endorfin-szint növelésén keresztül javíthatja a premenstruációs tüneteket és fokozhatja a betegek jóllétét. Ugyanakkor eddig csak korlátozott számú és kifogásolható minőségben kivitelezett kísérleteket végeztek a testmozgás és a PMS tünetei közti kapcsolat felderítésére.

Napjainkig a vitaminok és ásványi anyagok csoportjában a legtöbb vizsgálati eredmény a PMS-ben szenvedők kalciumpótlásáról született. Több vizsgálatban is kimutatták, hogy naponta kétszer 600 mg kalcium fogyasztása csökkentette a PMS több érzelmi és fizikai tünetét is. Egyéb ásványi anyagok (pl. magnézium), vitaminok (pl. E-vitamin, D-vitamin) és különböző tápanyagok (pl. esszenciális zsírsavak, triptofán) hatásáról nagyon korlátozott számú és időnként ellentmondó eredményeket mutató közlemények találhatóak.

Az alternatív terápiás módszerek közül az akupunktúra PMS kiváltotta tünetekre kifejtett hatásairól több klinikai vizsgálat is készült. Ezek összegzése viszont azt mutatja, hogy egyelőre limitált számú bizonyíték támasztja alá az akupunktúrás kezelések hatékonyságát a PMS fizikai tüneteinek enyhítésében. A pszichés tünetek a kontrollcsoporthoz képest nem javultak szignifikánsan a kezelések hatására. A szerzők a kiértékelés korlátozó tényezőjének tekintik többek között az akupunktúrás kezelések kivitelezése közti különbségeket (pl. különböző akupunktúrás pontok ingerlése), így további, jól megtervezett, széles körű vizsgálatok lefolytatását javasolják az akupunktúra PMS-tünetekre kifejtett hatékonyságának megállapítására.

A pszichoterápiás kezelések egyik formája a kognitív viselkedésterápia, amely alkalmazása főként a PMS hangulati és szorongásos tüneteit befolyásolja előnyösen. A kezelések során a betegek szakember vezetésével azonosítják a saját negatív gondolataikat és a hozzájuk társuló, káros viselkedési formákat, amelyeket különböző megküzdési stratégiák és problémamegoldó technikák elsajátításával igyekeznek ellensúlyozni. Egy vizsgálat eredményei alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kognitív viselkedésterápia hosszú távon nyújt előnyös hatást a kezelt betegeknek, akár a gyógyszeres kezelést igénylő, súlyosabb esetekben is.

A PMDD kezelési lehetőségei

A súlyos, mindennapi tevékenységeket korlátozó/akadályozó tünetekkel járó PMDD kezelése elsősorban szakorvos által rendelt hatóanyagokkal történik. Ebben az esetben a PMS terápiájánál említett lehetőségek kiegészítő kezelésként alkalmazhatók. A PMDD gyógyszeres kezelésének elsővonalbeli hatóanyagai a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló vegyületek, amelyek folyamatos vagy csak a luteális fázisra korlátozódó, intermittáló adagolása esetén a pszichés és szomatikus tünetek és a beteg funkcionáló képessége is szignifikánsan javul. Bár a rövid időn belül (legfeljebb néhány nap) kialakuló hatás hátterében álló mechanizmus még részleteiben nem tisztázott, valószínűsíthető, hogy szerepet játszik benne a neuroszteroidok szintjének növekedése vagy az ösztrogének idegsejtek működésére kifejtett moduláló hatása.

Összefoglalás

Napjainkban a premenstruációs rendellenességek súlyosabb formája már jól körülírt, diagnosztikai kritériumokkal rendelkező egyedi kórkép. Számos klinikai vizsgálat foglalkozik a tünetek enyhítését célzó terápiás lehetőségek hatékonyságának és biztonságosságának bizonyításával, amely eredményeként a különböző súlyosságú tünetek fennállásakor különböző terápiás opciók közül lehet választani az életmódváltástól kezdve, a gyógynövény alapú kezelésen át a menstruációs ciklus gyógyszeres szuppresszálásáig. Ugyanakkor a kutatók is felhívják a figyelmet arra, hogy leggyakrabban az eltérő diagnosztikai/vizsgálati módszerek, nem egységesen formulált gyógynövénykivonatok, illetve kisszámú betegpopuláció miatt még nem kellően bizonyított egy-egy kezelési lehetőség terápiás értéke, ezért további széles körű, jó minőségben kivitelezett klinikai vizsgálatok lefolytatására van szükség.