A nők sokáig gondolkoznak a lehetséges szakításról. Bár nehezen szánják rá magukat, de ha eldöntik, véghez is viszik. Pszichológusok szerint a férfiak és nők teljesen másképp élik meg a fenyegető elválást.
A férfiak kevésbé gondolkodnak rugalmasan. Ahogy szakmai előmenetelük előre megtervezett úton halad, úgy magánéletükben is elvárják, hogy minden úgy legyen, ahogy elgondolták.
Nehezen tudják elképzelni, hogy párjuk ki akar lépni a kapcsolatból. azért mert az agyuk másképp működik. Mivel a férfiak bal és jobb agyféltekéje között kevesebb idegi pálya halad, másként is észlelik a világot, mint a nők. Gyakran előfordul, hogy alábecsülik a feleség/barátnő energiáját. Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg elválik tőlem – szokták mondogatni.
A férfiak szakítás után is másként viselkednek, mint a nők. Sok férfi úgy érzi, képtelen tovább élni. Szakítás után egyszerűen nem tud visszatérni a normális kerékvágásba – gyakran testileg is szenved. Elhanyagolja munkáját, és sokszor az alkoholnál keres menedéket. Elkerüli barátait, de ha mégis összejön velük, csak a szakításról tud beszélni. Hiszi, csak egy új kapcsolat segít rajta. Kalandokba bocsátkozik. Az elhagyottság nagy csapást jelent a férfiúi önértékelésre. Míg régen a feleség/barátnő segített a válsághelyzetek túlélésében, most más nőktől várja férfiassága megerősítését. Rendszerint rövid időn belül elhagyja éppen soros barátnőjét, hogy az újabbtól is visszakapjon valamennyit önbecsüléséből. Egy idő után általában úgy érzi, képtelen tartós kapcsolatra. Pedig csak időre lenne szüksége, hogy visszanyerje önbizalmát magányában is.