Felejtésfalva Hollandiában

Hogeweyk Amszterdamtól fél órára található délkeleti irányban, a 18 ezer lakosú Weesp része. A falu elődje egy hagyományos szemléletű, demens betegeket ápoló intézet volt. Amikor 1992-ben két ott dolgozó édesanyja közel egy időben meghalt, egyikük megjegyezte, hogy mennyire jó, hogy hirtelen, gyorsan mentek el, nem pedig egy ilyen intézetben vártak a halálra. Ezután kezdtek el azon gondolkodni, hogy milyen is lenne az az intézet, ahova szívesen küldenék demens hozzátartozójukat. A tervek megvalósulásához közel húsz év kellett: Hogeweyket 2010-ben nyitották meg. Az intézet felépítése 19,3 millió euróba került, ebből 17,8 milliót a holland állam fizetett, a többit pedig szponzorok adták össze.

A Hogewey-központ úttörő kezdeményezésének lényege, hogy egy teljes kis, a világtól elzárt falut szentel a betegségekben szenvedő időseknek, akik így egymás között (természetesen a róluk gondoskodó ápolók felügyelete mellett), biztonságosan élhetnek a maguk zárt világában.

Hogeweynek – többek között – van élelmiszerboltja, színháza, mosodája,  fodrászata is. Az egész város egy nagy, barátságos öregek otthona. Minden szomszéd és bejárónő szakképzett ápoló, alkalmazott vagy önkéntes. A posta, kávéház, és a bolt is az ‘Otthon’ gondozásában van. Az oda költözők hétféle életstílus közül választhatnak, hogy ne legyen olyan szokatlan az új világ: vannak, akik az arisztokratikusat választják, mások művészi, kulturális, keresztény, vagy épp indiai létformában élnek. A lakók maguk vezetik a háztartást, bevásárolnak, főznek, sétálni mennek, színházba járnak, beülnek egy kávézóba barátaikkal. Az az egyetlen furcsaság, hogy senki sem használ rendes pénzt, a bolti áruk sincsenek becímkézve, és persze az eladó is beépített ember.  A fenntartást, működtetést részben az adókon keresztül finanszírozzák, és vannak lakosok, akik a költségek egy részét fizetik a jövedelmi helyzetük alapján.

A cél, hogy az ott lakókat, amennyire csak lehet, aktívan tartsák, és hogy a korábbi életükben megszokott rutin szerint éljenek, hogy a lakók ne érezzék úgy, hogy életük fenekestül felfordult a betegség miatt, illetve hogy az aktivitás, a hétköznapi feladatok stimulálják az időseket.

Az Alzheimeres betegek teljesen más valóságban élnek, ezért másként kell hozzájuk közelíteni – mondja a kezdeményezés kitalálója, Yvonne van Amerongen. Teljesen fölösleges például kijavítani a lakókat, vitatkozni a döntéseikkel, mert ezekre egyrészt nem emlékeznek, másrészt nem értik, hogy miért nem helyes, amit tettek.

Bár a falu megálmodói elismerik, hogy látszatvalóságot teremtettek a bentlakóknak, pont ez volt a cél: miért kellene a valóságot ráerőltetni azokra, aki a betegség miatt amúgy is egyre inkább elszakadnak tőle? Miért nem elég az, ha a beteg ismeri a környezetét, ráadásul biztonságban van? Az eredmények szintén a falut igazolják: a hagyományos otthonokban ápolt demens betegekhez képest Hogewey lakói kevesebb gyógyszert szednek, jobban étkeznek és hosszabb ideig élnek.

A legújabb becslések szerint 2050-re a világon 135 millió ember szenved majd Alzheimer-kórban. Bár a kognitív funkciók és a gondolkodás beszűkülésével, elbutulással és biológiai leépüléssel járó betegséget már több mint száz éve leírta Alois Alzheimer német ideggyógyász, azóta sem sikerült komolyabb előrelépést tenni a betegség gyógyításában.A betegek gondozása világszerte egyre nagyobb társadalmi teher, így nem meglepő, hogy kiemelt szakmai és médiaérdeklődés övezi annak a példaértékű holland falunak a működését, ahol a lakók egytől egyig súlyos demenciában szenvednek.

Magyarországon a különféle súlyosságú demenciában szenvedők száma ma 200 ezer körül mozog a statisztikák szerint. 8 százalék az esélye, hogy egy 60 éves magyar férfi élete hátralévő részében demenciával küzd majd. Mivel a nők tovább élnek, náluk ez a kockázat 17 százalék körül van. Középsúlyos demenciában szenvedők esetében az önálló életvitel már nehézkes, veszélyes: a beteg rendszeres segítséget igényel, az állandó felügyelet azonban jellemzően még nem szükséges. Ahogy súlyosbodik a demencia, már szükségük van az állandó felügyeletre.

Szeptember 21-én volt az Alzheimer-kór világnapja.