Fagyikészítés házilag

Mély megbecsülésem Hippokratésznek, amiért orvosságként ajánlotta betegei számára, mondván, feléleszti az életnedveket és növeli a jó közérzetet, Nagy Sándor pedig a katonáknak írta elő csata előtti élénkítő szerként a fogyasztását.

A fagylaltkészítés nagy forradalmakat élt meg mind technikáját, mind alapanyagait tekintve, míg ritka luxuscikkből tömegtermékké vált. Marco Polo idejéből származik az első nagy újítás, amikor rájöttek, hogy a fagylaltkészítő edényt kell lehűteni ahelyett, hogy a jeget kevernék a masszához. Ezzel a módszerrel krémesebb és teltebb állagot lehetett elérni. A hűtőkészülékek feltalálása előtt a fagylaltkészítés drága mulatság volt: télen kellett jeget gyűjteni, és vermekben vagy fából, téglából készített „jeges házakban” tárolni őket az év további részében. Ezt a jeget keverték sóval, és a kézi hajtású fagylaltgép dupla fala közé tették. A belső tartályban forgott egy kisebb, ebben keveredett, krémessé és fagyossá a massza. A kész fagylaltot is jéggel tartották hidegen.

Az ipari forradalom és a gépesített fagyasztás nagyot lendített a fagylaltkészítés technológiáján is - a fagyi ettől kezdve tömegtermékké válhatott. Mára a fagylaltiparban a legnagyobb újítás a folyékony nitrogénnel történő fagyasztás: ez a technológia krémesebb állagot eredményez, és lehetővé teszi alacsonyabb zsírtartalmú tej alkalmazását is.

Valójában a világ legtöbb országában olasz emigránsok terjesztették el a fagylaltkészítés tudományát. Az olasz fagyiban általában teljes tej, tojássárgája és természetes ízesítő van – mindez persze nem magyarázat a nagy titokra, miért is olyan finom. Hamar kitalálták azt is, hogyan lehet kiporciózva, utcán árulva populárissá tenni a mediterrán hőségben: már a tölcsér feltalálása előtt is e célra készült üvegcsébe vagy viaszos papírba csomagolva árulták az utcai árusok.

A nagy fagylalthagyományokkal rendelkező Szicíliában, ahol az Etna csúcsáról egymást váltó futárok hordták a jeget a fagylaltkészítéshez, a hagyományőrző cukrászdákban hatalmas, félbevágott briós közepébe kenve kérheted mind a mai napig a fantasztikusan finom nyalánkságot. Ezt érdemes otthon is kipróbálni! Sajnos, briós helyett a tölcsér terjedt el a világon, mint a fagyi környezetbarát csomagolóanyaga. Az első tésztakosárkák után a XIX. század végére győzött a jól tárolható, és az olvadt fagyi támadását is jobban viselő ostyatölcsér. Kereskedelmi szempontból nagy újítás volt az 1923-ban szabadalmaztatott, nagyüzemileg előállított, előrecsomagolt pálcikás jégkrém is.

Amikor sikerült kisírnom egy fagylaltgépet, és először kiszedtem a dobozból, rájöttem, hogy a fritőzzel és a kenyérsütővel együtt ez is csak a „konyhában feleslegesen helyett foglaló masinák” közé fog tartozni. Kísértetiesen hasonlít ipari forradalom előtti, kézzel hajtott őséhez, vagyis a jégről nekem kell gondoskodni (7-8 órát kell mélyhűteni felhasználás előtt a tartályt az amúgy is túlzsúfolt fagyasztóban), csak nem kézzel, hanem géppel keverhetem a fagyit ebben a jeges tartályban. A téli állás alatt elromlott a motorja, most a habverőt merítem a fagylaltgépbe, úgy készül a desszert.

Egy szó, mint száz, az otthoni fagylaltkészítéshez nem feltétlen kell fagylaltgép, elég egy jó fagyasztó is! A fagyi készülhet tejjel, tejszínnel, joghurttal, vagy egyszerűen csak gyümölcsökből – különféle ízesítőket felhasználva. Régi receptek tojást is használnak, de manapság a nyers tojással nem árt óvatosan bánni. Magas falú és fagyálló edényt válassz, amiben könnyű turmixolni. Az alapanyagokba habverővel nem árt jó sok levegőt juttatni, és a massza mehet is a mélyhűtőbe. 2-3 óra alatt megfagy, közben kétszer-háromszor érdemes a mixerrel vagy habverővel áthabosítani.

Gesztenyés meggyfagylalt

Ezt a fagylaltot akkor készítettem, mikor kiderült, hogy elromlott a fagylaltgépem. Megpróbáltam reprodukálni a gépet: két fémtál közé vizet öntöttem, lenyomtam a felsőt kővel, és betettem egy órára a fagyasztóba. A gyerekek nagy örömére igazi látványcukrászattá vált a konyha, amikor a jégpáncéllal bevont edényben kevergettem a sűrű masszát a habverővel!