Az újrahasznosítás gyöngyszemei

Utánaolvastam, és kiderült, hogy rongyszőnyeget nemcsak szőni, de kötni, horgolni is lehet, ami már igazán felvillanyozott, hiszen elpárolgott a homályos kép a soha be nem fejezett szövéskezdeményekről, melyek valahol a lomtár mélyén várják, hogy egyszer valaki befejezze őket.

Igen, bár a mai kapható rongyszőnyegek szövéssel készülnek, hagyományosan sok helyen horgolták, kötötték, fonták vagy krumpliszsák-alapra subázták a használt ruhákból hasított szálakat.

A rongyszőnyeg elkészítése és használata annyira a vidéki mindennapok része volt, hogy nem is nagyon tudni, mióta léteznek ezek a „lakástextíliák”.

Nem tulajdonítottak különösebb értéket nekik, nem őrizték a stafírungos ládában. Az „újrahasznosítás” gyöngyszemei voltak: saját használatra, maradékból készültek, és ha már végképp elrongyolódtak, a kutyák, macskák almába, aztán a szemétre kerültek, és ott elenyésztek. (Kb. annyit törődhettek vele, mint mi a mosogatószivaccsal…)

A rongyszőnyegnek többféle funkciója volt: használták a felmázolt ház földjére, a lócákra és a kemencepadkára, ágyra, lovak takarására stb.

Talán nem véletlen, hogy „divatja” a városokban a 20-as évekre, a gazdasági válság idejére esett – felkapták a művészek is, és a véletlenszerű csíkozás helyett „dizájnos” szőnyegek kezdtek teret hódítani.

Valószínűleg nem szorul magyarázatra, hogy miért van ismét reneszánsza a rongyszőnyegkészítésnek – ennek oka nem csak az, hogy az eredmény strapabíró, ugyanakkor puha és meleg textúrájú, és jól mosható…

Egy 1930-as években kiadott, háziasszonyoknak szóló lexikonban kétféle technikát is leírnak: az első régi vászonból, kartonból („egyszóval mosóanyag”) készül úgy, hogy kétujjnyi széles csíkokat vágnak, és a csíkok két végét laposan összevarrják. „Igyekezzünk, hogy a csíkok összevarrásánál ízléses színkeveredést készítsünk elő.”

A másik fajtánál mindenféle „selyemtrikóanyagot”, amit már javítani nem érdemes, csigavonalban vágnak fel, aztán a két szélét meghúzzák, hogy felpöndörödjenek a szélek.

Lábtörlő kidobásra szánt pólókból

Nos, ezt a „selyemtrikóanyagot”, vagyis kidobásra szánt pólókat használtam én is – néhány kinőtt kedvenctől nehéz megválni, így viszont "örök" darab lesz belőlük.

Körbe-körbehaladtam a vágással, míg a póló ujjához nem értem, aztán én is meghúztam az anyagcsíkot – tényleg pöndörödött, az elasztikusak ilyen szempontból a legideálisabbak. A csíkok végét összevarrtam – persze „ízléses színkeveredéssel” –, és kezdődhetett a horgolás. Horgolni jobban szeretek, mint kötni, és megerőltetőnek is gondoltam kötőtűn tologatni egy szőnyeget. Ráadásul, nemrég találtam egy horgolótűt, ami olyan formájú, mint Hook kapitány keze a régi moziplakáton – szinte biztos vagyok benne, hogy az előző tulajdonosa is rongyszőnyeget készített a segítségével!

Tipp: ha nincs nagyméretű horgolótű, barkácsolásban ügyesek egy nagyobb szögből hajlíthatnak, amit aztán erősen rögzíteni kell egy megfelelő nyélbe.

Egy kis ovális lábtörlőt terveztem a konyhaajtóba, hogy ne hordjuk ki minduntalan a morzsát a konyhából.

10 láncszemmel kezdtem a horgolást, aztán kispálcákkal haladtam körbe – a láncszemsor két végén mindig szaporítottam két-két szemet, és közben is, amikor úgy éreztem, szükség van rá, mert púposodni kezd a szőnyeg.

Egy pólóból kb. kétsornyi csík lett, ami azt jelenti, hogy egy valamirevaló méretű szőnyeghez (lábtörlőhöz, kilépőhöz) 8 pólóra van szükség.
És ez azt is jelenti, hogy jó erős és tömött a szőnyegecske, és jó nehéz is, a vége felé érezte is a csuklóm, és egyáltalán nem bántam, hogy nem próbálkoztam kötéssel.

Ne kell megijedni, az elkészült szőnyeg elég hepehupás – egyelőre.

Óvatosan vasalóval át lehet gőzölni, vagy ami még egyszerűbb, pár napra betenni a kanapé szivacsa vagy a matrac alá, és biztos, hogy makulátlanul sima lesz.

Lehet próbálkozni vad színekkel, haladók mintát is horgolhatnak.

A horgolt rongyszőnyeg strapabíró, és mosógépben mosható.

Tároló doboz zoknikból horgolva

De nem álltam meg a kiselejtezett pólóknál, feltúrtam a páratlan zoknik kosarát – remek színválaszték, pompás alapanyag egy kis rongyhorgoláshoz!

Ugyanúgy járhatunk el a fonalkészítésnél: körbe-körbe haladva vágjuk fel hosszú csíkokra a zoknikat: legizgalmasabb hatást a sokszínű csíkosakkal lehet elérni.

A csíkokat horgolás közben öltsük össze, hogy megfelelő helyre essen a színváltás.

Horgoljuk meg a kívánt méretűre a dobozka kör alakú alapját, majd szaporítás nélkül haladjunk tovább a fal horgolásával. Az utolsó két sorban fogyasszunk néhány szemet, hogy a doboz hasonló módon horgolt teteje illeszkedni tudjon. Befejezésül láncszemekből készítsünk egy kis fület a fedélre.

A rongyhorgolás technikájával – pólóból, zokniból és más ruhaneműből is – készülhet székpárna, tányér- vagy poháralátét, ételfogó kesztyű, kosárka, de egyedi fejfedő is.