Elfogadni és szeretni önmagunkat

Sokszor a külvilágban próbáljuk (sikertelenül) megoldani mindazt, ami valójában belülről bomlaszt, s kívül legfeljebb tünetileg kezelhető. Nehéz és fájdalmas ezzel szembenézni, de hiába szeretnénk harmonikus kapcsolatokat kialakítani vagy próbáljuk megjavítani az elromlott jelenlegieket: amíg önmagunkat kevésnek, elégtelennek, rossznak érezzük, a szeretteink oldalán is boldogtalanok leszünk, bármilyenek is legyenek ők.

Amíg nem vagyunk jóban önmagunkkal, semmilyen eredményünk, teljesítményünk nem hozza meg azt az érzést, amire vágyunk – csak pillanatnyi enyhületet nyerhetünk általuk, de mély örömet és elégedettséget nem. Amíg nem tudjuk becsülni azt az embert, aki ránk néz a tükörből, addig másokat sem vagyunk képesek teljesen elfogadni, bármennyire is törekedjünk erre – és a felőlük érkező szeretet is csak töredékesen jut el hozzánk, így mindig éhesen hagy.

Tiszta szívből elfogadni és szeretni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük magunkkal, ha bizonyos lekicsinylő mondatok belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden negatív tulajdonságunkkal, kicsinyes gondolatunkkal, elhibázott tettünkkel együtt is értékes emberi lények vagyunk.

Az április 27-i, egész napos Nyitott Akadémia előadói gazdag eszköztárból válogatva nyújtanak gyakorlati segítséget ahhoz, hogy más nézőpontból tudjunk önmagunkra tekinteni, és észrevegyük azt is, amit a múltban megélt kudarcok, fájdalmas mondatok, saját negatív sémáink eddig eltakartak előlünk.