December 3. a fogyatékos emberek világnapja: figyeljünk egymásra!

A fogyatékosság annak a maradandó állapotnak vagy sajátosságnak a megnevezése, amikor egy személy érzékszervi, mozgásszervi, értelmi vagy kommunikációs képességei számottevően elmaradnak az emberek átlagától és ez a társadalmi életben való részvételét jelentősen akadályozza vagy lehetetlenné teszi. Lehet veleszületett, vagy okozhatja baleset, betegség, vagy az öregedés.

A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget, tehát nem betegség! Egy testi vagy érzékszervi fogyatékos személy élhet teljes lelki és szociális jólétben, sőt a kieső képesség megfelelő kompenzálása (megmaradó képességek kihasználása, segédeszközökkel való ellátottság) esetén a testi jólét állapotában is. Egy testileg ép ember ugyanakkor szenvedhet súlyos lelki, szociális problémáktól. A fogyatékosság egy élettapasztalat, amit bárki átélhet, amikor károsodott, vagy hiányos képességei korlátozzák tevékenységében, társadalmi életben való részvételében - az adott helyen és időben adott környezeti és társas feltételek között. Fejlesztési lehetőségük, munkavégzési képességük egyénfüggő, az egyes ember pontos állapotán, képességein múlik. Sokat segíthetnek a különböző eszközök, mit például a számítógép.

A fogyatékosok nehezen találnak munkát, ezért legtöbbjük segélyből, rokkantnyugdíjból kénytelen élni. Ezért a fogyatékosság rendszerint szegénységhez, vagy nyomorhoz vezet. Sokuk intézetbe kényszerül, amely intézetek nem készültek fel az összes típusra és állapotra, és nem szerveződnek eszerint. A fogyatékos gyerekek hagyományosan bentlakásos intézményekben, gyógypedagógiai iskolákban tanulnak, ahol a tanulás mellett a sérülést kompenzáló nevelésben is részesülnek. Ezek az iskolák típus és terület szerint szerveződnek. Az ép gyerekek közé integrált oktatás nehezen nyer teret a hiányzó gyógypedagógiai kapacitás miatt. A sérült fiatalok különböző nehézségek miatt ritkábban tanulnak tovább, mint az épek, így kevés a fogyatékos értelmiségi. Ha mégis egyetemet végeznek, akkor már nem kapják meg azt a támogatást, amit egyébként.

Ki tekinthető látási fogyatékos személynek?

Akinek segédeszközzel vagy műtéttel nem korrigálható, látóképessége teljesen hiányzik,vagy alig látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes.

Ki tekinthető hallási fogyatékos személynek?

Akinek hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszéd hallás útján történő megértéséhez segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad, vagy halláskárosodása 25. életévét megelőzően következett be.

Ki tekinthető értelmi fogyatékos személynek?

Akinek értelmi akadályozottsága genetikai illetve magzati károsodás vagy születési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegsége miatt középsúlyos, vagy annál nagyobb mértékű.

Ki tekinthető autistának?

Akinek állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető.

Ki tekinthető mozgásszervi fogyatékos személynek?

Akinek a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatáshoz a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használata szükséges (ideértve azt a mozgásszervi okból álladó jelleggel ágyhoz kötött személyt is, aki a segédeszköz használtára állapota vagy állapotrosszabbodása miatt nem képes), vagy mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható.

Ki tekinthető halmozottan fogyatékos személynek?

Akinek a fenti súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van, akinek hallásvesztése olyan mértékű, hogy a beszéd hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, és látási, vagy értelmi, vagy mozgásszervi fogyatékos.