Szimpatika – A cukorbetegség megelőzhető?

Úgy tudtuk, hogy gyerekeknél az 1-es típusú diabétesz jóval gyakoribb, mint a 2-es…

Valóban, gyerekkorban a diabéteszes esetek több mint kilencven százaléka az 1-es típusba tartozik. Felnőtt korban aztán ez megfordul, akkor már a 2-es típusú sokkal gyakoribb. Erről az orvostudomány már régóta tud, így azt kutattuk, hogy mikor megy végbe ez az átalakulás.

Kezdő orvosként kezdtem el az okok tanulmányozásával foglalkozni, és hamar kiderült, hogy - szemben az 1-essel - a 2-es típusú diabétesz megállapításához cukorterheléses vizsgálatra van szükség. Ez azért problémás, mert igencsak megterheli a szervezetet, valamint a teljes populáció tekintetében nem költséghatékony az elvégzése. Ezért csak azoknál a gyerekeknél alkalmazzuk, akiknél eleve megalapozott a gyanú, hogy cukorbetegek lehetnek.

Mégis kik a legveszélyeztetebbek a betegség kialakulásának szempontjából?

A legnagyobb rizikónak a kövér gyerekek vannak kitéve, illetve azok a fiatalok, akiknek az első vagy másodfokú rokonai 2-es típusú diabéteszben szenvednek. Ezen felül vannak az ún. fenotípusos jegyek, amik külsőleg is látszódnak, például a hajlatokban megjelenő fokozott bőrpigmentáció formájában. Azoknál a magas rizikófaktorral bíró gyerekeknél, akiket beutaltak cukorterheléses vizsgálatra, egyre gyakrabban fordul elő, hogy kimutatjuk a cukorbetegség 2-es típusát. A felismerés elsősorban az amerikai szakirodalomból jött, ők derítették ki, hogy vannak olyan etnikai kisebbségek (afroamerikai és hispán-származásúak), akiknél felnőttkorban is gyakori a 2-es típusú diabétesz, így az ő gyerekeik különösen veszélyeztetettek.

Mi a különbség a betegség két típusa között?

A 2-es típusú cukorbetegség legnagyobb ismérve az inzulinrezisztencia, azaz inzulinérzéketlenség. Az 1-es típus esetében inzulinhiányról beszélünk, ahol a diagnózis pillanatában az inzulintermelő sejtek 80-90 százaléka már elpusztult,  és néhány év elteltével teljesen el is tűnik majd a szervezetből. Ezért van az, hogy az 1-es típusú diabéteszes betegeknek az életben maradáshoz van szükségük az inzulinra.

Mit lehet tenni a betegség kialakulásának megelőzése érdekében?

Sok mindent lehet és kell is tenni. Az 1-es típusú cukorbetegséggel ellentétben – amely esetében még napjainkban sincs sem megelőzés, sem valódi gyógymód -, a 2-es típusú diabétesz valójában megelőzhető. Ez elsősorban életmódváltoztatással jár: elhanyagolhatatlan a rendszeres testmozgás, ahogy a megfelelő táplálkozási mód kiválasztása is, a megelőzést mindenképp ezzel kell kezdeni. Az északi országokban végzett vizsgálatok alapján a 2-es típus előfutárának tekintett csökkent cukortoleranciából kialakuló diabéteszt meg lehet akadályozni bizonyos életmódbeli változtatásokkal.

Csakhogy ennek a hatékony megváltoztatásához itthon az egész társadalom táplálkozási szokásait meg kellene reformálni, nem?

Valóban át kéne formálni a táplálkozási szokásokat. Az egyes diabéteszes eseteknél is azt látom, hogy a betegek gyakorta étkeznek egészségtelenül. Ugyanez vonatkozik sajnos a mozgásra is: ahol a szülők nem sportolnak, hanem ülnek a tévé előtt, ott a gyerek sem fog rajongani a sportokért. Ráadásul az ún. “elektromos kütyüzés” is lefoglalja a gyerekek szabadidejét, ennek következtében borzasztóan keveset mozognak.

Létezik már statisztika, ami a műszaki cikkek Z-generációra gyakorolt hatását kutatja?

Sajnos még nem tudok róla. Inkább arról van szó, hogy a rizikópopulációt terheljük automatikusan. Létezik egy nagyon elterjedt, “Findrisk” kérdőív, ebben olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekből rögtön kiderül, ha valaki veszélyeztetett. Ezzel csak az a probléma, hogy gyakran a szülőknek is nehéz elmagyarázni, hogy baj van, hiszen ők is hasonlóen élnek.

Mit lehet tenni, ha már kialakult a betegség?

A gyerekek vonatkozásában a gyógyszeres kezelést minimálisra szorítjuk, felnőttkorban viszont számos kezelési lehetőség áll rendelkezésreDe bármilyen új gyógyszert is találjanak fel, a gyerekek esetében mindig a gyógyulási folyamat részének kell lennie az életmódváltásnak is – persze ez a felnőttek esetében is nagyon ajánlott. Az lenne az ideális helyzet, ha a társadalom egésze menne át egy teljes szemléletbeli változáson. Pozitív példa Svédország, ahol a tavasz beköszöntével felülnek a biciklire, evezni mennek, rengeteget mozognak. Ugyan nálunk is egyre inkább próbálnak változtatni a hozzálláson, de sajnos itt még gyerekcipőben jár az egészséges életmód kialakítása. Pedig a változtatást az egészséges populáción kellene elkezdeni, és a betegek élete is könnyebb lenne.