Szimpatika – Apaszemmel: Öregszem, vagy megőrültem, vagy...

Lehetne mindennap tökfőzelék, aztán a többit meg oldják meg a gyerekek. Erre ő azt válaszolta, hogy nem azért nőtte ki minden fiunk a cipőjét, mert sokat eszik...

Szóval, túl vagyok újra egy agyvérzésen az „ingyenes” tanítási év elkezdése miatt, de legalább nem kell dugdosni a feleslegesen megspórolt pénzünket. Ez a nyár fergeteges volt, ahogy ezt az előző hónapban is írtuk. Az önkéntes „száműzetésünk” meghozta a várt eredményt, hiszen a család talán még összetartóbb, mint valaha. Nekem viszont szembe kellett néznem azzal, hogy vagy az életkorom miatt, vagy a jó levegő miatt, elképesztően sajnálom, hogy kezdődik az iskola. Iszonyatosan tudnak hiányozni a gyermekeim. Ezt soha nem vallaná be egy „erős” férfi, hiszen a társadalmi elvárás az, hogy a családfő legyen kemény és szigorú. Az átlagot idegesíti, ha a szünidőben jönnek a gyermekek barátai, nem szereti a szerelmeket, udvarlókat. Hát, engem nem zavarnak. Engem az zavar, ha egy bizonyos időnél tovább nem jelentkeznek be, és bevallom, pár napnál tovább nem szeretek nélkülük lenni. Idén nyáron azt vettem észre, hogy a kamaszok is rohantak haza minden táborból, és minden edzés után siettek az ideiglenes vidéki házikónkba.

Amikor feleségemmel beszélgettünk a mostani témáról, akkor ledöbbentem, hiszen hatodikba megy Bence, Dávid pedig most kezdi a sulit. Büszke is vagyok nagyon az újdonsült tanulónkra, nagyon várjuk az első tanórákat. De azt is tudom, hogy az iskolával minden megváltozik. Akkor már semmilyen beleszólásom a hétvégi programokba, nincs rendelkezési jogom a hétköznap délutánokkal, hiszen mindent az intézmény, a tanárok, és természetesen a gyerekek határoznak meg. Azt javaslom azoknak a szülőknek, akiknek még nem járnak suliba a gyermekeik, hogy használjanak ki minden percet, hétvégét, és minden időt, amit együtt tölthetnek!

Ezért azt találtam ki, hogy úgy fogom fel minden szülői kötelezettségemet, mintha egy nekem szóló meghívás lenne a gyermekek részéről. Elmegyek a meccsre, drukkolok, ordibálok, majd leszidom a bírót. Az előadásokon, sulibuli-koncerteken nagyon fogok izgulni, mindenkit megtapsolok, aki ügyes volt. Ezt teszem mindaddig, amíg a kamaszoknak nem leszek ciki. Ha meg már nem hívnak, akkor elmegyek édes kettesben kirándulni, fagyizni, bringázni, vagy csak csavarogni az immár óvodás Rékámmal!