Egy szimpla csütörtök délutánnak indult az egész. Mivel feleségem sokáig dolgozott, én mentem Rékáért az iskolába. Szinte ahogy elindultam, sírva telefonált Dávid, rossz buszra szállt, és gőze sincsen merre van...

Újévkor megfogadtam 1-2 dolgot, és büszkén állíthatom, hogy az évek múlásával ezekből a fogadalmakból egyre többet, illetve jóval tovább betartok, mint fiatalabb koromban. Apaszemmel februárban.

Idén legnagyobb fiam szalagavatójára voltunk hivatalosak. Megnyugtattam, hogy nem leszünk „cikik”, csak diszkréten elmegyünk az eseményre. Visszük az 5 tesóját, a nyolc unokatestvérét, szólnék a nagyiéknak, a dédinek, és Maia kutya sem maradhat otthon. Terveim szerint ez a kicsiny huszonfős társaság mind az ő nevével díszített kis papírzászlókat lengetne, amikor elindul az osztálykeringő.

Az adventi időszakban a legfőbb vágyam, hogy mire beköszönt a karácsony, addigra csak a családommal tudjak foglalkozni, és az ünnepekhez tartozó összes napot megéljük rendesen. Ezt a problémát évekkel ezelőtt felismertem, felállítottam a diagnózist, és különböző terápiákba kezdtem, hogy áthangoljam magamat karácsonyi hangulatba.

A kis testvér néha idegesítő. Pláne, ha egy kishúgról van szó! A testvérkapcsolatok életünk leghosszabb, legállandóbb és legintimebb kapcsolatai közé tartoznak. Apaszemmel errről mesélünk...

Egy szép őszi délután lecsót főztem, ám amikor a fűszeres fiókot kihúztam, váratlanul szembenézett velem egy egér... Kalandok a vidéki házban – apaszemmmel.

A Szimpatika magazinnak köszönhetően hónapról hónapra írásra vagyok kötelezve, hiszen feleségemmel kezdetek óta publikálunk a lapban. Az elmúlt években történt online felmérések alapján kiderült, hogy Önök ezt a rovatot nagyon szeretik, ami számunkra rendkívül megtisztelő.

Nagyon sokszor beleesek abba a hibába, hogy én szeretném kitalálni a gyerekeim helyett, hogy ők mit szeretnének. Aztán persze visszafogom magam, mert nem találhatom ki mások helyett azt, amit másoknak kell kitalálni.

A szünidő az oktatási rendszer legjobb találmánya! Diákként és szülőként egyaránt ezt tudom állítani, hiszen erre az időszakra minden évben megszűnik a lehető legnagyobb konfliktusforrás köztem és az utódaim között.

Közeleg a tanévzáró és én – mint oly sok szülőtársam – vegyes érzelmekkel várom a bizonyítványosztást, ami egy komoly konfliktushelyzet. Bár elkerülhetetlen, de valójában senkinek semmi szüksége nincs rá.