Sokakon látom, hogy unalmas témának tartják a környezetvédelmet. A közvetlen környezetemben is akadnak olyanok, akik úgy érzik, a világ ezen pontján nem lehet gond. Van víz, villany, bevásárlóközpont. Engem viszont aggodalommal tölt el, lesz-e elég víz, élelem és egyáltalán élettér az unokáim számára.

Én is féltem a gyerekeimet, amikor közelegnek a fesztiválok. De nem a drogtól, az alkoholtól és pláne nem a bulitól. Sokkal inkább féltem őket az emberi gonoszságtól, a közösségi médiától vagy akár a közlekedéstől, és ezek a veszélyek sajnos egész évben jelen vannak az életükben... Fesztiválszezon – Apaszemmel.

A nyári szünidő kezdetekor fellélegzünk, de szerintem ezzel nem vagyunk egyedül ezen a bolygón. Azokban a családokban, ahol már iskolás a gyermek, ott van izgalom a jegyek miatt. Megesik, hogy otthon marad a tornacucc, létezik reggeli balhé, elfelejtett különóra, késés, hiszti, vita stb... Na de szerencsére mindennek vége abban a pillanatban, ahogy elindul a szünidő.

A gyermekeim megállíthatatlanul nőnek, idén a harmadik is nagykorú lesz. Ez nem azt jelenti, hogy egyre kevesebb velük a teendő, hanem épp ellenkezőleg! Kijelenthetem, hogy nincs tuti receptem a kamaszok és a „kezdő” felnőttek kezelésére, de magamnak azért összeszedtem tíz szabályt:

Amikor elköltöztünk a nagyvárosból sok mindenre számítottam, de arra biztosan nem, hogy újra tánccsoportot fogok vezetni. Mégis, ahogy kiderült rólunk a néptáncos múltunk, a helyi egyesület egyik oszlopos tagja megkért, a következő alkalomra készítsünk valami egyszerű koreográfiát a csoport számára.

Egy szimpla csütörtök délutánnak indult az egész. Mivel feleségem sokáig dolgozott, én mentem Rékáért az iskolába. Szinte ahogy elindultam, sírva telefonált Dávid, rossz buszra szállt, és gőze sincsen merre van...

Újévkor megfogadtam 1-2 dolgot, és büszkén állíthatom, hogy az évek múlásával ezekből a fogadalmakból egyre többet, illetve jóval tovább betartok, mint fiatalabb koromban. Apaszemmel februárban.

Idén legnagyobb fiam szalagavatójára voltunk hivatalosak. Megnyugtattam, hogy nem leszünk „cikik”, csak diszkréten elmegyünk az eseményre. Visszük az 5 tesóját, a nyolc unokatestvérét, szólnék a nagyiéknak, a dédinek, és Maia kutya sem maradhat otthon. Terveim szerint ez a kicsiny huszonfős társaság mind az ő nevével díszített kis papírzászlókat lengetne, amikor elindul az osztálykeringő.

Az adventi időszakban a legfőbb vágyam, hogy mire beköszönt a karácsony, addigra csak a családommal tudjak foglalkozni, és az ünnepekhez tartozó összes napot megéljük rendesen. Ezt a problémát évekkel ezelőtt felismertem, felállítottam a diagnózist, és különböző terápiákba kezdtem, hogy áthangoljam magamat karácsonyi hangulatba.

A kis testvér néha idegesítő. Pláne, ha egy kishúgról van szó! A testvérkapcsolatok életünk leghosszabb, legállandóbb és legintimebb kapcsolatai közé tartoznak. Apaszemmel errről mesélünk...