Szimpatika – Otthon sem veszélytelen

Melyek a leggyakoribb háztartási balesetek, amelyekkel egy orvos találkozik a baleseti sebészeten?

Legtöbbször vágott sérülésekkel találkozunk: a legtipikusabb eset, amikor valaki hússzeletelés közben késsel vágja meg magát, netán mosogatás közben eltörik egy pohár, és az üvegszilánk sérülést okoz. Ezek a sérülések többnyire nem súlyosak, döntő többségük egyszerű ragasztással, varrattal kezelhető. Viszont elég gyakran előfordul az is, hogy a sérülés eléri az ujj ér-ideg képletét, ilyenkor pedig műtétre van szükség, mivel vagy kiesik az ujj egyik felén a tapintásérzékelés, vagy kellemetlen, hangyamászásszerű bizsergést érez, aki megsérült. Egyébként nemcsak késsel vagy törött üveggel szokták sokan elvágni magukat, hanem konzervdobozokkal is, amelyek iszonyatosan élesek, tehát nem árt fokozott óvatossággal kinyitni őket.

Ki a tipikus „háztartási sérült”?

Elsősorban nőkről beszélünk, amennyiben főzéssel, takarítással kapcsolatos balesetekről van szó, a háztáji, ház körüli sérülések viszont inkább férfiakat sújtanak. Előbbire jellemző példa, amikor valaki leesik a székről vagy a létráról, netán valami nem rendeltetésszerűen összerakott szerkezetről, így például az asztalra pakolt székről próbálja meg elérni mondjuk a függönyt, különböző akrobatamutatványok útján. De felmosás közben is sokan el szoktak csúszni. A férfiak háztáji sérülései rendszerint kézsérülések: például fahasogatásnál vagy fúrás-faragás közben elvágják, megsértik az ujjukat. Az idős emberek pedig leggyakrabban elesnek a küszöbben, a szőnyegben, aminek általában csukló- vagy combnyaktörés a vége. Utóbbi köztudottan roppant kockázatos lehet egy bizonyos kor fölött, hiszen a csontritkulás, csontvesztés miatt fokozottan veszélyeztetettek az öregebbek. Nőknél ez a kor nagy vonalakban a menstruációs ciklusuk befejeződésekor, de általában ötvenöt év fölött, férfiaknál pedig kicsit később, hatvan-hatvanöt év fölött érkezik el. Ilyenkor akár banális mozdulatokból is csonttörés származhat. Ezért is kiemelten fontos, hogy az idősek otthonából eltávolítsuk a felesleges küszöböket, csúszásmentes szőnyegeket helyezzünk el a szobákban és így tovább.

Gondolom, a gyerekek is elsősorban különböző esésekkel kerülnek be a kórházba.

A mozgást megkezdő, kúszó-mászó gyerekek, illetve az épp járni tanuló korosztály a legveszélyeztetettebb az otthoni környezetben, ők valóban nagyon gyakran elesnek.

És akkor eszerint nem igaz az a közvélekedés sem, amely szerint egy gyerek nem tud igazán nagyot esni?

Inkább úgy mondanám: nem feltétlenül igaz. Gyakran mondjuk a gyerekekre, hogy gumiból vannak, és ez az esetek többségében tényleg így is tűnhet: nehezebben törik a csontjuk, mint a felnőtteknek, ha viszont megtörténik a baj, nagyon gondos kezelést igényel az eset, mert a gyerekek törései máshogy is gyógyulnak. Gondos mérlegelést igényel a műtéti vagy konzervatív kezelés elvégzése, ugyanis tengelyeltérés jöhet létre, amely nemcsak a végtag torzulásához, de funkcióvesztéshez is vezethet. Kisbabáknál pedig, ritkán ugyan, de előfordul koponyatörés, ha leesnek valahonnan. Éppen ezért nem árt elvinni röntgenre a kicsit, ha ilyen baleset történik. Ugyanakkor létezik még egy kritikus életszakasz, ami nagyjából háromtól kilencéves korig tart: ezek azok az évek, amikor a gyerekek mindent kipróbálnak, ellenben nincs veszélyérzetük, és nem is figyelnek oda kellően mindenre. Vágások, égések, szúrások, mérgezések – ilyenkor tényleg minden előfordul. A háztartási mérgezések például szinte csak erre a korosztályra jellemzőek: amikor a gyerek megtalálja a hipót vagy rálel valami más vegyszerre, és beleiszik. Felnőttek ilyesmit már tényleg szinte kizárólag csak öngyilkossági szándékkal tesznek.

Mennyire gyakoriak az otthoni égési sérülések?

Eléggé, de ezek többnyire felszínes, könnyű sérülések: kifröccsen a forró víz, a forró olaj, és hasonlók. Kilencven százalékban ilyenkor nincs szükség külön osztályos felvételre, ambulánsan is kezelhető, egy-két hét alatt gyógyuló esetekről van szó.

Halálos vagy maradandó károsodással járó háztartási balesetek mennyire fordulnak elő?

Szerencsére nagyon ritkán, és ezek is extrém esetek, amikor például valaki a függöny magasságából szó szerint a fejére esik. De még egyébként ilyenkor is előfordul, hogy megússza az áldozat. Például emlékszem egy esetre, amikor az illető a függöny felrakása közben kizuhant a másodikról, méghozzá az ablakon keresztül. Többszörös töréseket szenvedett, de nagyon szerencsésen esett, így ma is, köszöni szépen, él és virul. Ami a súlyosabb károsodásokat illeti, ezek elsősorban a sérülések elbagatellizálásából, puszta emberi hanyagságból fakadnak, amikor valaki megszúrja vagy elvágja magát, de nem jön be a kórházba, hogy ellássák a sérülését, hanem hagyja, hogy kialakuljon valamilyen fertőzéses szövődmény.

Gyakran találkozik olyan esetekkel, amelyek kizárólag az emberi butaság következményei?

Úgy öt-tíz százalékra tenném az ilyen esetek számát. Elsőként most az jutott eszembe, amikor a nagypapa láncfűrésszel ágat vágott, a nagymama pedig tartotta neki – pont úgy, hogy utána őt is vágta volna tovább az eszköz… Szerencsére a néni felületes bőrsérüléseken túl nem szenvedett további károsodásokat, így – mivel nem esett baja – nem is tagadom, hogy ezt az esetet bizony mi sem bírtuk ki nevetés nélkül. A balesetek többsége azonban olyan, ami istenigazából elkerülhetetlen: biztos, hogy előbb-utóbb mindenki megvágja, megszúrja magát, mert éppen figyelmetlen, vagy váratlanul megszalad a kés és így tovább. Ezeket a helyzeteket nem igazán lehet kivédeni. Persze, mondhatok olyanokat, hogy ha nem főzünk, akkor majd nem vágjuk el a kezünket, és ha mosogatógépben mosogatunk, akkor nem törik el a pohár sem az ujjaink között, de ezzel nem segítek túl sokat senkinek. Így inkább arra kell figyelni, hogy ha bekövetkezik a baj, korrekt ellátásban részesüljön a sérült. Egy felületes vágott sérülés nem okoz nagy kellemetlenségeket, gyorsan begyógyul. Ha viszont hagyjuk, hogy elfertőződjön, hetekbe telhet, mire rendbejön.