Regisztrált?

2013. 08. 07.
Szerző: Novák Péter
Már nyílnak is a mindenség kapui! Van internet, van jelszó, kulcsszó, címszó, van et cetera (és a többi ). Tessék, még műveltség is...

Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot! A recept a régi, hisz a vágy szüntelen inspirál: kis befektetéssel nagy hozam prognosztizálható a lehetőségek tekintetében! Némi bátorság, és/vagy bizalom, és/vagy lojalitás, válasszuk a megfelelő motivációt, hogy máris további választások sorozata lehessen teljes életünk! A csillaggal jelölt rubrikák kitöltése természetesen nem kötelező, csak annak, aki nem óhajt lemaradni! Biza, nem óhajtunk.

Engedünk a kedves pressziónak, személyes adataink, kereszt- és vezetéknév, lakcím, anyja neve, telefonszám, olykor a bankkártya elérhetőségei igazolják hajlandóságunkat. Némi hezitálás után tudomásul vesszük, hogy a létezésnek ára van, s már annak is, hogy egyáltalán elgondolkodhassunk költségein. Osztunk, szorzunk, majd megosztunk. Mindent magunkról.

Cserébe? Ott az ismert univerzum ígérete, szóval akárhogy, de a hülyének is megéri! Mindössze feliratkoztunk, s így beiratkoztunk az infokommunikáció világegyetemére, hol rögvest körülöttünk forognak az események: válasz e-mailek, hírlevelek, ajánlatok sokasága érkezik, visszautasíthatatlanul. Számítanak ránk, apellálnak a véleményünkre, figyelmezik felhasználói szokásainkat, sőt, interakcióra biztatnak szüntelen. Követik minden lépésünket!

Meg is állnék egy pillanatra... Kedvem támad hátrasandítani, pásztázni az égboltot, fülelni a falakban futó vezeték zümmögését. A rengetegből vagyok egy, vagy egy a rengetegből? Korunk legnagyobb értéke az információ, zeng mediatizált hétköznapjaink közhelyes igazsága, mindenfelől. Bár csikorog, de élek az ok-okozati összefüggéssel, hogy ezek szerint életkorom legnagyobb értéke a megőrzött identitás, az önmagammal való azonosság információja. Mind ez idáig ezt az „én”-meghatározást a szocializáció során kialakult emberi kapcsolataim, egy közösség hitelesítette, azaz a család, a barátok, jó esetben a munkatársak. Akik ismernek. De immáron mindenki mindenkit ismer(het) majdhogynem, a faj hétmilliárdjának egynegyede internetfogyasztó, s a mobil-előfizetések száma egy éven belül eléri az említett egyedszámot. Három lépésből Madonnához, négyből a Pápához juthatunk el! Benne lehetünk tehát bokától tokáig egymás életében, csak a feltételes mód most nem a választásnak, hanem a regisztrált létezés pszeudovalóságának szól. Sajnos. Ebben a virtuális térerőben nem csak semmi, de senki sem az, aminek, akinek látszik, tisztelet a keveseknek.

Vagy tudom is én! Gyarlóságunk jellemző tünete az ego, s annak hatalma. A már felvetett énkép szubjektív valóságoktól terhes torzulása. Ilyenek vagyunk, na bumm! Volt lehetőség hozzászokni évezredes távlatokban, szerencsés esetben kompenzálni, csillapítani tobzódását. Olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy, mindenki eldöntheti, melyik csapatban játszik.

Lehet, tán még erre is rácáfolunk... Az egyed- és törzsfejlődés kölcsönhatásai soha nem látott módon gyakorolnak hatást kulturális antropológiánkra, a társadalmi hálózatok, a termelési és fogyasztási szokások, így az egyén és annak viselkedésmintái is zavarosak. A jog, a politika, az ideológiák, a vallási árucikkek a divattal változnak. A közösségi oldalak új kasztokat hoznak létre, de valójában senki nem tartozik sehova, a pótszer a módszer, nem a kohézió. Állni látszik az idő. Mikor a dekadencia globális jelenség, mikor a morál már nem társadalmi alku, hanem individuális értelmezés kérdése, megreked a személyiség evolúciója. Mikor nincs megkérdőjelezhetetlen, avagy az igazság az, amit annak mondunk, légüres térré dermed a jelen, hogy minduntalan feltegye klasszikus kérdését: meddig még?

Addig. A valóságban, vagy valósághűen kívánunk létezni? A kézzelfoghatónak, vagy a kiváló felbontásnak hiszünk? Találkozunk, vagy lájkolunk? Beszélgetünk, vagy esemesezünk? Elég egyszerű.

Mint ahogyan az is, hogy a manipuláció, a kizsákmányolás kifinomult eszközei, a gondolat ellenőrzése, no meg ezekkel együtt az összeesküvés-elméletek sokasága része lett a nagy egésznek. De csak a része! Legalább nekünk legyen eszünk a többihez...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!