Adventi Magtár

Kevésbé szakmai és irodalmi nyelven fogalmazva, mi a franc a felhasználási terület, hogy tegye akárhová az evolúciót a teremtő, vagy fordítva, de könyörgöm? Hisz a drámai hőst is a lét izgatja vagy öt felvonáson keresztül, aztán meg kiterítik! Így is, úgy is. Pedig milyen jó házi szerzője volt... Mit gondoljon hát a magamfajta pórnép, ki csak kapkodja fejét az ellentmondásos definíciók sokaságán, felét sem értve a teóriáknak! Boldog-boldogtalan okoskodik nyomtatásban (lásd az épp olvasandó példát), na meg a tévében, a rádióban, az emelt díjas infokommunikációs eszközök arzenálján át, ahova csak nézek. Találkozzon médiumokkal a médiumokban! Na ja, ha ott nem?

Cél, tehát győzelem. Rejtett, így aztán kincs. Hatalom, tehát annak vonzásában álló minden fogalom is. Haszon, azaz profit. Kérem szépen a tisztelt egybegyűlteket, mondják ki végre hangosan: SIKER! Ugye, milyen jó volt?

Ki mit gondol majd erről később, lehet próbatétel, de ne szemérmeskedjünk, ha már. Ráadásul a motivációkkal kapcsolatos őszintétlenség a várt tisztánlátás vakvágánya. Alagút a fény végén. Ne fogjon senki könnyelműen a lelki húrok pengetésihez...

Pszichodráma, önismereti kurzus, személyiségfejlesztés. Van kínálat a keresletre!  A hiteles terapeuta például egyenes, már az első foglalkozás alkalmával jelenti ki: a felfedezés hozománya, hogy megduplázhatjuk bevételeinket. Bár fontos a feltételesség – jeleként az értelmezés egy lehetőségének a sok közül –, a vágy fülei általában elengedik maguk mellett, és hogy a hallottak függvényében a tandíj részarányosan emelkedik vagy nem, már jellemfüggő. Mint ahogyan az is, mit kezdünk frissen szerzett tudásunkkal?

Annyi szent, hogy van alapanyag a munkához, és ez a matéria nyelvén fél győzelem. Ha közben az is kiderül, hogy sehol az ellenség, hisz szívünket csak a lélek katonái dúlják, máris megkezdődnek a békéltető tárgyalások!  Az ego felett, de egyedülálló módon a történelemben, annak javára...

Itt a várakozás hava, ne tétovázzunk! Az eljövetel, több mint háromhetes időfolyama lelki folyamat is egyben. Hiába, a hagyomány a legjobb szakirodalom. Huszonnégy napja, tehát minimum ennyi alkalom, hogy az agyonhasznált „jóság“ fogalmának szinonimáival kísérletezzünk: nemes, jóindulatú, tisztességes, korrekt, jellemes, erkölcsös, lelkiismeretes, feddhetetlen, rendes, jóravaló, megbízható, gerinces, őszinte, kötelességtudó, szavahihető, szavatartó, becsületes, nobilis, derék, igazmondó, egyenes, felelősségteljes, hiteles, odaadó – de ne a szótár segítségével, rokon értelmű embertársainkon alkalmazva azokat! Majd csak lesz valaki.

Ami biztosan van, az  a kiaknázatlan képesség. Nem egy, tudjuk magunktól is. Azt is, hogy hol, és az útvonal is ismert. Nagy kaland. De lehet az is! Majd a végén kiderül, hogy féltek-e, ha beindul egy félteke?

„Az Isten Országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja hogyan.”