Szimpatika – A szem a lélek, a nyelv a test tükre

„Az utóbbi évek kutatási eredményei bizonyították, hogy a nyelv ízérzékelő képessége egyrészt öröklött, másrészt bizonyos betegségek hatására változik” – mondta el prof. Balázs Csaba endokrinológus. Az ízeket a nyelv különböző részein érezzük. A legújabb kutatások bizonyították, hogy az édes és a keserű elkülönítésében örökletes faktorok, gének játszanak szerepet. Arról is egyre több adat áll rendelkezésünkre, hogy ezek az ízérzetért felelős gének gyakran társulnak egyes betegségekkel (daganatok, anyagcsere-betegségek stb.).

Nem véletlen, hogy egyes emberek egyébként előnyös ételeket kellemetlennek (keserűnek) éreznek és ezért nem fogyasztják azokat, másokból viszont túl sokat is esznek. Az ízek érzése ugyanis megváltozhat, és ez a változás bizonyos betegséggel való társulást is jelezhet. A legmeglepőbb megfigyelést japán kutatók tették: kimutatták, hogy nemcsak cinkhiányban, de egy bizonyos autoimmun idegrendszeri betegségben sem tudják a betegek az ízeket elkülöníteni. Ezt a jelenséget idegen szóval diszgeuziának hívjuk, és érdekes módon az autoimmun eredetű pajzsmirigybetegségekben is megfigyelhető.

A „nyelvégés” (égő érzés a nyelven és a szájnyálkahártyán) néha nagyon nehezen kezelhető betegség. Bizonyos vitaminok hiánya (A, B), hormonális változások, vészes vérszegénység vagy cukorbetegség lehetnek ennek hátterében, de gyakran észlelhető a refluxbetegség kísérő tüneteként is.

Az ízérzés csökkenése (hipogeúzia) vagy elvesztése (ageúzia) rendszerint a nyelvet érintő betegségekre vezethető vissza. A jelenség megfigyelése nemcsak azért hasznos, mert korán felhívja a beteg és orvosa figyelmét a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegségére, hanem azért is, mert a gyógyulás után az ízek érzése teljes mértékben helyreállítható.

forrás: www.allergiakozpont.hu