Szimpatika – A Magyar Tudományos Akadémia Bora 2013

A szigorú szakmai előírásoknak megfelelő, minősített borversenyként elismert rendezvénnyel az Akadémia a magyar bor hírnevének öregbítéséhez kíván hozzájárulni.

„A magyar kutatókhoz hasonlóan a magyar borászok is olyan eredményekkel büszkélkedhetnek, amelyeket érdemes világgá kürtölniük” – köszöntötte a 2009-ben elindított verseny idei eredményhirdetésén megjelenteket az MTA Székházában az Akadémia elnöke. Pálinkás József szerint az elmúlt években a Magyar Tudományos Akadémia Bora díjnak köszönhetően összefogás jött létre a kutatók és a borászok között. A pincészetekből ízletes, jó minőségű borok érkeznek az MTA-ra, amelyeket az odalátogató külföldi tudósokkal is megismertetnek vendéglátóik.

A borászok az idei pályázati kiírásban meghatározott értékhatár alapján megállapított felső, illetve középkategóriában nevezhettek legjobb boraikkal. A felső kategóriában a pincészetekből kikerült fehér-, vörös- és desszertborokat rangsorolták a borbírók, a középkategóriában pedig a fehér- és a vörösborok mellett a rozékat értékelték. A „Magyar Tudományos Akadémia Bora” rangját és egyben a verseny növekvő népszerűségét mutatja, hogy a 22 magyar borvidék közül 17-ből érkezett nevezés, az elbírált borok száma pedig 11-gyel nőtt a tavalyihoz képest. A legtöbb borral, összesen 34-gyel Tokajból neveztek. Villányból 32, Szekszárdról és Egerből pedig 15-15 borfajtát töltöttek az ítészek poharaiba.

A felső kategória fehérborai közül a Garam-mente (Muzsla-hegy) borvidékéről, Bott Frigyes pincéjéből származó, 2011-es évjáratú, Fantázia nevű házasítás lett az első. A bor tíz napig héjon áztatott 40 százalék rajnai rizling és 40 százalék hárslevelű felhasználásával készült. E két, a pincészet kedvencének számító fajtát 20 százalék fahordóban spontán módon erjedt és érlelt olaszrizling – és némi maradékcukor – teszi kerekebbé.

A villányi Tiffán Ede és Zsolt Lucia nevű, 2008-as merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon házasításából készített bora kapta a legtöbb pontot a felső kategória vörösborai közül. A bor az adott évben kétharmadrészt a Kopár-dűlőből, egyharmadrészt az Ördögárokból és Sterntalból (Csillagvölgy) került ki. Stílusát a Kopár-dűlő határozza meg, amelyet kiválóan egészít ki az Ördögárok merlot-ja, valamint a finom, dús, érett tanninú sterntali 25 százalék cabernet franc és 10 százalék cabernet sauvignon. A borban azonban egyértelműen érezhető a 65 százaléknyi merlot dominanciája.

A felső kategóriába nevezett desszertborok közül az Úri Borok Pincészetének 2003-as Tokaji Muskotály Aszú Eszenciája nyerte el a megtisztelő címet. Ez a különlegesség a Szent Tamás-dűlő termése, 100 százalékban sárgamuskotály szőlőből készült. A bor ízében, illatában szépen hordozza a fajtajelleget. Magas cukortartalmával szép egyensúlyt alkot magas savtartalma. A botritisz- (botrytis cinerea) jelleget kiegészíti a kajszibarackra jellemző íz- és illatvilág, a muskotály fűszerességével keveredve. Igazán kiváló desszertbor, de önállóan fogyasztva is kifejezetten ajánlott.

A középkategória fehérborai között pontszámegyenlőség miatt két tokaji – a Château Dr. Kovács Grand Cru pincészet „Tokaji Keményítő” nevű, 2009-es évjáratú furmint félszáraz bora, valamint a Royal Tokaji Borászat 2011-es Tokaji Furmintja – kapott első díjat. Ez utóbbi a száraz alkategóriában lett győztes. Félig fahordós és félig tartályos erjesztésű bor házasításából készült. Szőlővirág, gyümölcsök és friss mogyoróillat kíséri, ízében száraz, de simulékony, kellemes gyümölcsösséggel és hosszú, fajtajelleges lecsengéssel. Az érett egrest és az élénk, friss zamatokat szépen kikerekítik a hordóból származó komponensek, a hosszú, szép, érett savakkal keretezett lecsengés. A félszáraz/félédes alkategóriában nyertes „Tokaji Keményítő” testes, de nem nehéz bor. Tiszta, karakteres, igazi „tokaji” ízvilágú, ásványos. Gyümölcsös jegyei közül a nyári alma illata és a birs zamata emelkedik ki. A határozott  savgerincet harmonikussá szelídíti az alkohol.

A középkategóriás vörösborok versenyében a szekszárdi Tüske Pince 2009-es Merlot 5BB-jét, a rozék közül pedig a Hajós-Bajai borvidék KOCH Borászat pincészetéből kikerült Hajós-Bajai Kékfrankos Rosét ítélték a legjobbnak a borbírók. A Merlot 5BB késői szüretelésű, 22-23 Celsius-fokon erjesztett merlot. A tétel kisebbik része egy-másfél esztendőig érlelődött, kétharmad töltésű 5 hektoliteres fahordókban. Ezzel a borászati technológiával sikerül megőrizni a szőlő fajtajelleges aromáit. Tömény, erőteljes ízek és a velük együtt járó némileg emelkedettebb alkoholtartalom jellemzik. A Hajós-Bajai Kékfrankos Rosé ideális fekvésű és kiváló adottságú területről, kézzel szüretelt alapanyagból készült redukciós technológiával. Fiatalos lendülete, tavaszt idéző zsongása és friss, gyümölcsös illata teszik különlesessé.

Az idei bormustra legfontosabb megállapításait összegezve Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia egyik alelnöke kiemelkedőnek minősítette a desszertborok mezőnyét, és dicsérte a felső kategóriás vörösborokat is. A rozéboroknál a szokásosnak megfelelően most is szűkebb volt a választék, de a borbírák ennek ellenére több szép, üde borral is találkozhattak. Mind a vörös-, mind a fehérboroknál meglehetősen magas volt az alkoholtartalom, a testesebb cabernet franc pedig szinte mindig maga mögé utasította a cabernet sauvignont.