Szimpatika – Magzati fejlődés vizsgálata a vetéléssel végződő terhességeknél

A kutatók modern vizsgálati és képalkotó technológiák, például nagy felbontású, 3D ultrahang és virtuális valóság segítségével 3D hologramként ábrázolták a vizsgált magzatokat, s ennek segítségével pontosan meg tudták mérni az egyes testrészek és a teljes magzat méretét, ezek fejlődését, és össze is tudták ezeket hasonlítani.

Kiderült, hogy a terhesség első 10 hete során az elvetélt magzatok 4 napos késésben voltak a sikeresen világra jöttekhez képest. A később elvetélt magzatok a 10. héten rövidebbek és kisebb tömegűek is voltak egészségesen fejlődő társaiknál, és legfőképp a végtagfejlődésükben volt észlelhető az eltérés az egészségesekhez képest.

A kutatók szerint ezek a vizsgálatok egyrészt segíthetnek időben felismerni, ha egy terhesség sikertelen lesz, de arra is alkalmas lehet, hogy a korábban számos vetélésen átesett párok számára információt adjon arról, mire számíthatnak.

A kutatás során vizsgált 7-10 hetes, 611 terhességből 33 végződött vetéléssel, és a kutatók szerint a különleges képalkotó eljárás rendkívül hasznos segítséget adott abban, hogy a különbségeket észrevegyék.

Minderre nem utólag, a vetélést követően került sor (ahogy a korábbi vizsgálatok során), hanem akkor, amikor a terhesség még fennállt, így sokkal pontosabb, sokkal jobban összehasonlítható adatokat kaptak a kutatók.

Bár meglehetősen kevés esetet tudtak csak vizsgálni, és sajnos genetikai adatok sem álltak rendelkezésre, a hasonló vizsgálatoknak mindenképp lehet létjogosultságuk.

Egy esetlegesen kedvezőtlennek látszó kimenetelű terhesség esetén, ha időben felkészítik a szülőket a tragédiára, azok segítséget kérhetnek annak feldolgozásában.

Kiemelt kép: pexels.com