Szimpatika – Mennyit mozogjon a gyerek?

Becslések szerint 44 millió amerikai gyerek sportol rendszeresen - jelent meg a Pediatrics & Adolescent Medicine online kiadásában. Az amerikai kormány tervei szerint napi 60 percet kéne mozogni, de ezt az ajánlást csak a gyerekek kevesebb mint fele, illetve a kamaszok alig 10 százaléka tartja be.

A San Diego Állami Egyetem és a Californiai Egyetem kutatói szerint a gyerekek nem játszanak eleget, sokat várakoznak, és az idő egy részében inaktívak. 200, 7-14 éves korú gyereket vizsgáltak meg, akik csapatsportokban vettek részt (a futball, a baseball és a softball a legtöbb gyerek által játszott sport az Egyesült Államokban).

A gyerekek olyan készüléket viseltek a testükön, mellyel a fizikai aktivitást lehet mérni. A gyerekek 24 százaléka mozgott 60 percen keresztül. A többi adat a sport fajtájától és a gyerekek életkorától változott. A 11-14 éves résztvevők 10 százaléka tartotta be a 60 perces mozgás elvét, míg a lány softball játékosoknak alig 2 százaléka.

A gyakorlatok hossza változó volt (1/2-4 óra), de a gyerekek az idő 46 százaléka alatt mutattak aktivitást. A szakértők szerint a gyerekek átlagosan 30 percet mozogtak, ami nem elég ahhoz, hogy a gyerekkori túlsúlyosságot csökkentse, és az állóképességet növelje.

Mit tehet a szülő és az edző?

Érdemes lehet versenyeket szervezni, amely ösztönzi a gyerekeket, megfigyelni, hogy mennyit mozognak ténylegesen a gyerkőcök, és azokon a napokon is mozogni amikor nincs edzés.

Russel Pate a Dél-Karolinai Egyetem professzora szerint az edzők egy része túlságosan a készségekre helyezi a hangsúlyt, és nem a mozgásra. Stratégiák, technikák bemutatása folyik, és kevesebb a gyakorlat. A legfontosabb dolog az lenne, hogy az edzők felismerjék: a mozgás az, ami igazán számít.


A szülők nem pipálhatják ki a feladatot azzal, hogy én elvittem a gyereket az edzésre. A gyerekeknek pedig többet kéne mozogniuk. Lehet ez az iskolai tornaóra, vagy egyszerűen az, hogy gyalog megy a suliba, vagy biciklizik egyet délután.

Társadalmunkban folyamatosan rendszerezünk, mesterséges mozgásokat végzünk, miközben egy generációval ezelőtt a gyerekek hazamentek az iskolából, megebédeltek, majd a szülők „kicsapták" őket, azzal az intéssel, hogy vacsorára jöjjenek haza.