Szimpatika – A Vénuszon egykor óceánok lehettek?

A Vénuszra gyakran hivatkoznak a Föld ikertestvéreként, melynek sorsa végül egészen másként alakult. A két bolygó hasonló méretű és tömegű, kőzetekből épül fel, atmoszférával rendelkezik, és tartalmaz vizet. Közelebbről megnézve ugyanakkor két nagyon eltérő világról van szó: a Vénuszon számunkra a felszíni hőmérséklet, a nyomás és a légkör is elviselhetetlen.

Korábbi vizsgálatok alapján az égitest egykor sokkal barátságosabb lehetett, és talán vízóceánjai is voltak. Egy új tanulmányban Martin Turbet, a Genfi Egyetem Csillagászati Obszervatóriumának munkatársa és kollégái ennek lehetőségét elemzik.

A csapat a Föld és a Vénusz fejlődését szimulálta a több mint 4 milliárd évvel ezelőtti kezdetektől, amikor még mindkét bolygó olvadt kőzetanyagból állt. A csapat a földi klímavizsgálatokhoz használt módszerekre emlékeztető háromdimenziós légköri modellekkel mérte fel, hogy adottak lehettek-e a körülmények egy ponton a vízóceánok megjelenéséhez.

Turbet szerint adataik azt mutatták, hogy a Vénuszon az éghajlati körülmények nem tették lehetővé a vízgőz lecsapódását. A hőmérséklet nem volt elég alacsony a csapadék kialakulásához, így a víz az atmoszférában maradt, és sosem érte el a felszínt. Érdekes módon egyébként a Föld is hasonló sorsa juthatott volna, ha kicsit közelebb fekszik a Naphoz, vagy ha csillagunk fiatal korában a mostanihoz hasonló erejű sugárzást bocsát ki.

Az, hogy lehettek-e óceánok a fiatal Vénuszon, az idegen élet kutatásának szempontjából is izgalmas kérdés. A kutatók többsége ma úgy gondolja, hogy az élet kialakulásához folyékony vízre is szükség van.