Áradások formálhatták a Mars felszínét

A Mars völgyrendszereinek jelentős része a tavakból kiáradó víz hatására jött létre egy új tanulmány szerint, amelynek a Bolygókutató Tudományos Intézet, a Texasi Egyetem és a NASA szakemberei a szerzői. Az információ a Mars klímamúltjának megértését is szolgálja.

Mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt a Marson jelentős méretű tavak voltak, és a belőlük kiinduló hatalmas árvizek vájták ki a ma oly sokfelé látható mély kanyonokat. A marsi tavak a becsapódási kráterekben jöttek létre, amelyeket a környező táj fölé emelkedő kráterfal övezett. Azonban, ahogy az ember építette gátak vagy a víztározók falai is megsérülnek időnként és áttör rajtuk a víz, úgy e kisbolygók által létrehozott medencék falai is összeomlottak, és utat engedtek a hatalmas mennyiségű víznek. Hasonló események zajlottak Földünkön is a legutóbbi jégkor végén, mintegy 15 ezer éve.

Az eddig is ismert volt, hogy egyes kanyonok e módon jöttek létre a Marson, azonban most először készült az egész bolygóra vonatkozó vizsgálat. A kutatók Mars-térképek segítségével azonosították azokat a tavakat, amelyek peremének átszakadását követően a mély kanyonok megszülettek, majd kiszámították, milyen mennyiségű talajt, kőzetet vájt így ki a kiáradó víz. Ezután összehasonlították az így kapott mennyiséget a többi völgyből erodált talaj mennyiségével.

Bár a marsi völgyek összességének hosszát tekintve csak 3 százalékos a tóáradásokból eredő kanyonok aránya, azonban a normál völgyek sokkal sekélyebbek. A völgyekből kivájt anyag mennyiségét tekintve a tóáradások felelnek az össz marsi völgyek negyedéért.

A kutatók szerint a tóáradások igen jelentős szerepet töltöttek be a Mars tájképének formálásában és a talaj elszállításában, ez pedig meglepő annak fényében, hogy korábban a tóáradásokat csak ritka eseménynek gondolták.

Az eredmények a korai marsi éghajlat vitájában is döntőek lehetnek. Két álláspont létezik, vagy meleg és vizes, vagy hideg és jeges lehetett egykor a Mars, abban azonban mindenki egyetért, hogy a marsi klíma igencsak jelentős változásokon ment keresztül. A száraz időszakok során a becsapódások és a vulkánkitörések a korábban bevájódott folyóvölgyeket eltorlaszolták. Amikor a klíma elég meleg volt ahhoz, hogy a víz folyékony formában maradhasson a felszínen, számtalan áradás lehetett, mivel a kráterekkel tarkított tájon új utat kellett keressen a víz. Ezek alapján az lett volna csak igazán meglepő eredmény, ha a tóáradások nem képviseltek volna jelentős részt a fiatal Mars eróziójában.