15 ezer éves, életképes vírusokat találtak
A gleccserekbe ágyazva nemcsak a klímánk múltjára utaló adatok rejtőznek légbuborékok, porszemek vagy szennyeződések formájában, hanem életnyomok is. A most vizsgált jégminták 6700 méteres magasságban lévő helyszínről származnak, az egyik 355 éves, a másik kb. 15 ezer éves.
Az Ohio Állami Egyetem munkatársai és kollégáik néhány más amerikai intézményből a jégmintákban lévő biológiai nyomokat mérték fel, és ennek során találtak rá a vírusokra, amelyek legnagyobb része ismeretlen volt: az azonosított 33 vírus genetikai kódja közül 28 volt eddig ismeretlen. Ezek fele kimondottan a jégnek köszönhetően maradt életképes. Ez a vírusmennyiség ugyan soknak tűnhet, ám jóval kevesebb, mint például az óceánok üledékében lévő.
A speciális génelemzések alapján a kutatók arra jutottak, hogy e vírusok kimondottan a hideghez alkalmazkodók voltak, jól érezték magukat az extrém hideg környezetben. „Olyan genetikai jeleket hordoznak, amelyek segítették azt, hogy hideg környezetben élő sejteket fertőzzenek meg” – mondta Matthew Sullivan, az Ohioi Egyetem mikrobiológus professzora. A kutató szerint a megismert génmintázatok segíthetnek rátalálni más extrém környezetekben létező vírusokra is.
A vizsgálatok szerint a megtalált új vírusok talajból és növényekből származhattak (vagyis nem állati vagy emberi vírusokról van szó), a néhány már ismert vírus pedig a baktériumokat megfertőzők közé tartozik.
Az évről-évre képződő jégrétegek magukba zárják a környezetük számos anyagát, a por és a gázok mellett természetesen a mikrobákat és vírusokat is, amelyek egykor a jégfelszínre kerülnek. Az így kialakuló rétegek segítségével vissza lehet nézni az elmúlt időkre, s képet kaphatnak a kutatók a környezeti sajátosságokról. A jeges környezetből előkerülő mikrobák és vírusok kutatása még rövid múltra tekint vissza, és meglehetősen keveset tudunk az extrém környezetben található mikrobákról és vírusokról. Meg kellene azonban tudnunk, miként reagálnak a felmelegedésre.
Állatokat vagy embert megbetegíteni képes kórokozók csak akkor kerülhetnének elő jégmintákból, ha a jég keletkezése idején jelentős számú állat vagy ember élt volna az adott helyszínen – ennek pedig egyszerű biológiai okból gyakorlatilag zéró az esélye. A szibériai permafroszt olvadásának köszönhetően időnként kialakuló helyi lépfene-fertőzések sem ősi, sok ezer éves eredetűek, hanem csupán az elmúlt pár száz évben a talajba került (pl. korabeli rénszarvastetemmel együtt befagyott) kórokozókból születtek. A gleccserek esetében végtelenül kicsi az esélye annak, hogy a puszta jégbe hasonló jellegű kórokozók kerüljenek bele, majd szabaduljanak ki.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Mit tehetünk az agyunk egészségéért?
- Már az anyaméhben eldől, ha balkezesek leszünk
- Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
- Tévhitek, amelyek a laktózintoleranciát övezik
- Életmentő beavatkozások méhen belül
- Hamis emlékeket alakít ki az elménk
- Gördülő sportok tavasszal
- Útmutató kismamáknak a genetikai vizsgálatokhoz
- Miért nevetnek a babák?
- Evészavarok megoldókulcsa: a család
- Örökölt mintázatok: nagyszüleink, szüleink sorsát éljük tovább?
- Ábel Anita: „Azért vagyunk, hogy áttörjük a falat”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!