Szimpatika – Hogyan semmisül meg az űrszemét?

Az Európai Űrügynökség (ESA) egy plazma-szélcsatornában szimulálta, hogy miként semmisül meg egy műhold egyik fontos eleme. A videón látható Solar Array Drive Mechanismból (napelem-irányító berendezés, SADM) gyakorlatilag semmi sem marad.

A SADM alapvető feladata, hogy a műhold napelemeit stabilan a Nap felé irányítsa. A jellemzően nagy berendezés ugyanakkor az űrszemét szempontjából komoly problémát jelenthet, hiszen viszonylag nehezen semmisül meg.

Amikor egy űreszköz irányítatlanul zuhan vissza az atmoszférába, a szerkezet fenntartójának igazolnia kell, hogy a földi baleseti kockázat alacsonyabb, mint egy a tízezerhez. A napelem-irányító berendezéseket gyártó Kongsberg Defence & Aerospace (KDA) az ESA, a német Hyperschall Technologie Göttingen GmbH (HTG) és a Német Repülési és Űrrepülési Központ (DLR) támogatásával kezdte el vizsgálni egyik termékének megsemmisülését.

A modellezéshez az ESA speciális szoftverét, a műholdak széthullását vizsgáló SCARAB-ot hívták segítségül. Az adatok elemzését követően az irányító berendezésben az egyik csavart alacsonyabb olvadáspontú alumíniumra cserélték, hogy a szerkezet megsemmisülése hamarabb megkezdődhessen.

A mérnökök ezt követően a kész modellt a német űrhivatal plazma-szélcsatornájába helyezték, amelyben jól szimulálható a légköri zuhanás. A légkörben felizzó űrszemét (vagy űrjármű darabja) körül plazma, vagyis ionizált gáz keletkezik, a szélcsatorna szele pedig azt szimulálja, ahogy a zuhanó tárgy körül áramlik a levegő. Az eredmények alapján a Hyperschal egy olyan modellt is kidolgozott, melyet a napelem-irányító berendezéseket gyártók a későbbiekben használni tudnak majd.