Szimpatika – Védőoltási egyszeregy

A 19. századig az európai orvosok tehetetlenek voltak a rendszeresen visszatérő járványok ellen.
Az egyik ilyen gyakori járvány a himlő volt, amelyben a fertőzöttek 30 % meghalt.
Az orvosok hamar felismerték, hogy aki egyszer átvészelte a járványt az egyéb himlő fertőzésekre már immunis lett.

Ezért volt a himlő az első betegség, ahol a beteget tudatosan fertőzték meg, hogy ezzel immunizálják a betegséget. Ismeretes, hogy ez a védekezési módszer már Krisztus előtt 200 évvel Indiában és Kínában elterjedt volt. Az ellenszert akkor még az orron keresztül jutatták be a szervezetbe.

Európában az angol Edward Janner tekinthetjük az immunizálás atyjának. 1796-ban megfigyelte, hogy a tehenészek nem kapják el az emberi himlőt. A tehenektől nyert tehénhimlő szérummal megfertőzött egy gyereket.

Ennek hatására a fiú immunis lett az emberi himlőre.
Mivel az ellenanyag a tehéntől származott ezért elnevezte azt VACCINA-nak. A vacca szó latinul  ugyanis tehenet jelent. Magát a módszert pedig vaccination-nak nevezte. Tehát a latin vaccin-us szó a tehéntől származóként fordítható. Ez a módszer az emberi himlő elleni harcban hamar elterjedt Európa szerte.

Aztán a 1800-as évek végén a francia Louis Pasteur és a német Robert Koch egyéb betegségekre - mint a tuberkolózis, vagy a veszettség  hasonló módszerrel találták meg az ellenszert.

A 19 század végétől rohamosan terjednek el a nemzeti védőoltás programok. Magyarország még az európai országok mezőnyében is élen jár a védőoltás tekintetében. Az ötvenes évektől kezdve a legtöbb járványra, betegségre kötelező volt a védőoltás.

Jelenleg hazánkban 21 védőoltás létezik. Ebből 10 kötelező, 10 oltás ajánlott és egy oltás kötelezően ajánlott. A gyerekek évente közel 1 millió védőoltást kapnak. Az influenza különböző fajtái ellen általában 2 és fél millióan oltatják be magukat évente.

Az immunizálásnak kétféle, aktív és passzív változatát különböztetik meg.

Az aktív esetén a szervezetet a legyengített antitestek képzésére serkentik. Ezzel nem váltanak ki veszélyes betegséget, de a támadásba lendült mikrobákat mint idegen betolakodókat azonosítja a szervezet, ami immunreakciót vált ki. Ha ezután az igazi kórokozóval találkozik a szervezet, már sokkal hatékonyabban tud reagálni. Ez hosszú éveken keresztül is védelmet jelenthet.

A passzív immunizáció esetén az antitesteket egy másik élőlénnyel termeltetik meg, majd az így nyert szérummal oltják be az embert. Az ilyen oltóanyag csak viszonylag rövid ideig képes kifejteni hatását, ezért is szükséges pl. az influenza elleni védőoltás évenként ismétlése.


Az ismételten beadott oltóanyagok esetén súlyos védekező reakciók léphetnek fel. Az immunrendszer ugyanis nemcsak a betegség elleni küzdelem érdekében koncentrált anyagot ismeri fel, hanem az oltóanyagban található állati fehérjét is.

Az oltóanyag tartalmazza a kórokozót, az idegen élőlényekből nyert szérumot, ezen kívül más segédanyagokat, tartósítószereket, adalékanyagokat is. Ezek a beoltott személyre károsak lehetnek. Ezért minden esetben mérlegelni kell a betegség veszélyének illetve az oltási károsodásnak a kockázatát.

A különböző oltások rövid távú kockázata lehet láz, görcs, fulladás, maga a betegség (például kanyaró) megjelenése gyengébb vagy erősebb formában. A védőoltásoknak számos mellékhatása és szövődménye lehet. Ismeretesek olyan vélemények is, hogy a bölcsőhalál, az autizmus, a hiperaktivitás és még számos idegrendszeri megbetegedés a védőoltások számlájára lenne írható csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százaléka is. Mások ezt vitatják.

Az is tény, hogy a védőoltások eddig embermilliók életét mentették meg s az esetek többségében vitathatatlan káros mellékhatások nélkül óvták egészségünket.