Az egyedüllét még nem magány

Mi is az a magány? Sokan azt hiszik, hogy a magány egyenlő az egyedülléttel.

A magány olyan lélektani jellegzetesség, mely abból származik, hogy az ember nem tud valakihez, valamihez tartozni. A társ, az otthon elvesztése esetén megtörténhet a befelé fordulás, és ha nem vesszük észre idejében, bekövetkezik az elzárkózás a külvilágtól, majd kialakul a társas környezeten belüli a magány.

Azok az idősek vannak a legrosszabb helyzetben, akik hosszú ideje özvegyen, család vagy gyerekek nélkül élik az életüket. Nem tudnak társas kapcsolatokat kialakítani. A magányosság tünetegyüttesek sorozatát szülheti, lelkileg és testileg egyaránt. Megzavarhatja, akár megbonthatja az automatikus idegi, hormonális, anyagcsere- és immunszabályozásaink egyensúlyát, a legkülönbözőbb panaszokat, zavarokat, akár betegségeket okozva. (Ezeket nevezzük pszichoszomatikus zavaroknak.) A magány tehát jelentős befolyást gyakorol az idősödő emberek egészségére, életminőségére egyaránt. Mind az időskorral természetesen járó változások, mind a betegségek, mind pedig a civilizáció társadalmi változásai jelentősen hozzájárulnak az időskori „magányosság” kialakulásához.

Ausztrál és szingapúri kutatók szerint nem csak a nyugdíjas évek anyagi vonzatát illetően érdemes előre tervezni, hanem a hirtelen nagy mennyiségben rendelkezésre álló szabadidő eltöltésére is célszerű előre felkészülni. Fontos alapja az időskori elégedettségnek, hogy visszatekintve életükre azt eredményesnek látják-e: van-e családjuk, unokáik, a munkájuk területén sikeresek voltak-e, elérték-e a kitűzött célokat. A tiszteletreméltó időskort megélő emberek azután értelemszerűen könnyebben alakítanak ki a maguk számára társaságot, hasznos elfoglaltságot nyugdíjaskorukra is.

Egy nemrégiben közzétett ausztrál kutatás szerint a nők körében többen vannak azok, akik még aktív éveikben számolnak nyugdíjaskoruk egészségügyi és szabadidős vonzatával. Velük szemben a férfiak inkább az anyagi helyzetük biztosítására koncentrálnak, de társadalmi kapcsolataik építésével nem foglalkoznak. A kutatók megállapításai szerint éppen ezért a férfiakat inkább fenyegeti az időskori magányosság és az elszigeteltség, mint a nőket.

Érdemes minél hamarabb valamilyen hobbit választani és így kitölteni a sokszor teherként kapott szabadidőt. Minél idősebb valaki, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy valamilyen új, kikapcsolódásra alkalmas szabadidős vagy társadalmi elfoglaltságba kezd bele.

Bár ritkán, de lehet a magánynak jótékony hatása is: a tudományos megfigyelések szerint vannak kifejezetten kreatív, produktív emberek, akik visszavonulva tudnak igazán nagyot és értékeset alkotni. Az öregkori magány által veszélyeztetett idősek számára nagy lehetőséget kínálnak a nyugdíjas klubok és a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő internet. A virtuális világban is egymásra találhatnak hasonló sorsú emberek, a kialakult ismeretségek pedig elmélyedhetnek – sőt, igen gyakran személyes kapcsolatokká alakulnak.

forrás: https://napidoktor.hu