Az a szép zöld gyep

Ki is szedtem az ágyas pálinkából a gyümölcsöt, oszt kénytelen voltam belekeverni, hogy valami zamatja legyen. De ez a nagy otromba tévé olyan csúfság, még a tetejére sem tudom feltenni a porcelán jegesmedvét, amit Eisenhüttenstadtból hoztunk, amikor azon az edénybemutatós buszutazáson voltunk, mert mindég leborul. Azért egy szép csipketerítővel tompítottam valamelyest a rondaságát, bár a fiamék óbégatnak, hogy nem látják tőle az eredményt. Jaj, te, akkora ez a tévé, hogy a szobából ilyen kockákra esik szét a kép, hogyaszondja a fiam, hogy pixelles. Úgyhogy kinyitottam a verandaajtót, azt a kertből nézik a meccseket. Isszák a sört, köpik a makukahéjat. Nékem már annyi üres üvegem van a komposztálónál összegyűjtve, hogy őszre kicsempéztetem a tyúkólat. Az lesz ám a csuda világ, csak leveretem slaggal a csirkefost, nem kell seprűvel vakargatni.

Na de a foci! Hogy én mennyire sajnálom ezeket a szegény fiatalokat. Mert még amelyik szaladgál, az hagyján, kimelegszik. De a kapus, lelkem, azt majd megveszi az isten hidege. Még kesztyűt is húz. Pedig azt mondják, Brazíliában meleg van. Neki is rohangálnia kellene jobbra-balra, mint a többieknek. Persze nem stoplis cipőben, mert kiforog az a szép zöld gyep.

Emlékszem, amíg szegény uram élt, nem engedte a sok pernahajdert, hogy a pályán feszt csak lóssanak-fussanak. Hogyisne, amikor annyit locsolta, meg nyírta a gyepet. Még a meccseket is körbe játszották a salak futópályán a csapatok. Emlékszem, egyszer barátságos mérkőzésen járt nálunk a fővárosból a Honvéd. Alig tudták átugrálni a gátakat az elkényelmesedett városi népek. Annyit reklamáltak, hogy skandalum. Hogy miért nincsenek felfestve a csíkok meg a tizenhatos. Abban az időben bolond lett volna az uram szerteszéjjel szórni annyi jó kis meszet, mikor a tisztaszobát is ki kellett festeni valamivel.

Jaj, hát végre értem, mi az a les. A fiam volt katonatársa magyarázta el. Aszonta, hogy vannak a támadók, aztán a védők, oszt, ha megint egy támadó van, akinek odarúgják a labdát – az a les. Hogy mintha jönnének a falubeliek vendégségbe, én védekeznék a kapuba’ a kotyogós kávéval, de valaki előrelopakodna a spájzba a pálinkákhoz, a többiek meg odaívelnék neki a poharat. Hát így magyarázta, úgyhogy megértettem.

Te, Manyikám, az azért fantasztikus, hogy a szerencsétlen nyomorékok is kint lehetnek a vébén. A meccseket például vak vezeti. Magam is alig hittem, de a fiúk ezt kiabálják furtonfurt. Van ilyen hedszettje, mint a Family Frost-os Jóskának, aki a mirelit szilvás gombócot viszi körbe. Stikába persze árul vaddisznóhúst is, mert másodállásban rapsic, oszt éjjelente meglövi a húsnak valót, amikor a vadőr a Rózsikának udvarol a Tulipán utcában. Már hogy a Jóska, nem a focibíró.

No de hogy a magyarok nincsenek ott Brazíliában, az már tényleg mindennek a teteje. Még hogy a selejtezőn eldőlt! Mikor az olimpiászon ott úszhatott az afrikai fiú, aki majdnem belefulladt a medencébe?! Akkor a mi fiaink miért nem focizhatnak a többiekkel? Csak mert egy kicsit ügyetlenebbek? Hát adjanak át egy focistát a másik csapatból – mondjuk azt a fess Krisztiánót. De hát hiába mondom, manapság nem a játékért fociznak, csak az eredményért meg a pénzért. Mintha nem lenne mindegy, hogy 6:3 vagy 1:8. A vége úgyis az, hogy a férfiak összeverekednek, mink meg másnap kimossuk az ingükből az okádást. Már elnézést, hogy ezt így megírom, de hát nálunk nem csak akkor dobnak taccsot, ha kimegy a labda.

De hát csak papolok neked a fociról, és meg sem kérdem, hogy vagytok. Ottó dereka rendbe jött? Mert most tudok küldeni holdra néző medvehagymát. Azt felfőzöd sós vízben, megkevered tejsavóval, aztán amíg hűl, iszik az Ottó 8-10 pálinkát, az sutty, így kiviszi a derékból a fájást.

Gyertek át valamelyik hétvégén. Vettem múltkor egy struccot, tömöm, mint a libákat, olyan kövér, járni sem bír. Vb-döntőre levágom, lesz akkora mája, mint egy babafürdető kád, kisütjük a bádogos Tihamér vörösborával, oszt énekeljük, hogy olé-olé!

Ölel:

Lídia