Anyaszemmel – Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!

Szigorúan „férfi” program ez vasárnap délelőtt, ami nekem nagyon jól jön, mert könnyebb elkészülni az ebéddel, ha „csak” Réka lányom akar segíteni.

Bence az iskolával jár úszni, hetente egyszer, most már negyedik éve, ami a tanítónő szerint teljes káosz a szülők részéről. Volt, amikor pénzbe került, vagy az oktatás, vagy a különbusz miatt – most éppen teljesen ingyenes az önkormányzat jóvoltából, de így is sok szülő méltatlankodik, és előfordult olyan, hogy több gyerek ült a padon, mint ahány úszott a medencében. Az indokok számomra teljesen érthetetlenek: „megfázik”, „vizes lesz a hosszú haja”, „elkap valamit a vízben”, „kicsit náthás”, „jár máshova kétszer egy héten” stb. Ahelyett, hogy örülnénk, hogy viszik őket, ráadásul pénzbe sem kerül, az uszoda kulturált, van hajszárító – és nem mellesleg negyedikben ez az óra kötelező! Télen korcsolyázni jártak, akkor az volt a baj, hogy mínuszokban is gyalogoltak a pályáig, vállukon a koricuccal (megjegyzem, ez kb. 10 perc séta), vagy ha éppen meleg volt, akkor bokáig vízben korcsolyáztak, aki pedig elesett, az teljesen átázott. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeket egyik sem zavarta, sőt! Az én fiam szívesen cipelte inkább a váltóruhát, csak legyen esély egy kis esésre – és higgyék el, sem a jégpályán, sem az uszodában nem fázott meg. Én pedig ezúton is köszönöm a tanítóknak, hogy bevállalják ezeket a különprogramokat, ahelyett, hogy egész nap hagynák a suliban ülni őket!

Nem állítom, hogy nálunk minden a sport körül forog itthon, de az, hogy együtt biciklizünk, együtt focizunk (még Anya is próbálkozik néha), együtt nyomjuk a fekvőtámaszt, és versenyzünk, ki tud több felülést megcsinálni egy perc alatt, vagy hogy kendóleckéket veszünk Bencétől a kertben, ez mind beépül a gyerekek életébe és mintával szolgál. Talán ezért természetes nekik az is, ami engem csodálattal tölt el: hogy a Dédi majdnem mindennap úszik, a Mama jógázni és tornázni jár, a Papa pedig most vett egy szuper bicajt magának...