NAGYbevásárlás – Anyaszemmel
Módosítva: 5/20/2011 Szerző: Szonda Györgyi 2 perc Anyaszemmelprogram
Túl vagyunk a húsvéton, volt újra óriási családi evés-ivás, tojásművészet a csajokkal, sonkafőzés, sütisütés, barkaág-díszítés, nyuszifészek-keresés a kertben, és hétfő reggeli locsolkodás is. Idén a négy pasi mindegyike, még a hároméves is, locsolókannával a kezében mondta az általuk erre az évre írt locsolóverset, míg a lányokkal futva menekültünk a teraszra, hogy ne az ágynemű vagy a lakás ússzon, csak mi.
Egy ilyen többnapos családi ünnepet, ahol alaphangon heten vagyunk, természetesen egy csomó előkészület előz meg, melynek tetemes részét a bevásárlás teszi ki. Szerencsére Dávid fiam születése után kaptam egy saját kisautót, így azóta nagyjából én intézem a nagyobb vásárlásokat, hol egyedül, hol egy vagy több gyerekkel, és az én drága férjem nem győz hálálkodni, hogy nem kell neki a sarki boltnál nagyobb üzletbe betenni a lábát.
Nálunk általában hetente egyszer van szükség nagyobb vásárlásra, hiszen az öt gyerek rohamtempóban üríti ki a hűtőt és a kamrát. A legközelebbi hipermarketben már csukott szemmel is kiismerem magam, ami szerencsére nem az a gigaméretű, mint az autópályák mellettiek, így tudok végezni akár negyven perc alatt is, persze gyerek nélkül.
Most azonban, mivel beköszöntött a tavaszi szünet, Ádám fiam kirándulni ment, nagyobbik lányomnak pedig fellépése volt vidéken, így nem tudtam otthon hagyni a kisebbeket, ezért bevállaltam a háromgyerekes vásárlást.
Kihívásnak tűnik, de a gyerekek valódi segítséget jelenthetnek, ha megfelelően felkészülünk a feladatra. Hétköznap délelőtt még nincsenek sokan, ezért féltízes indulást céloztunk meg. Előtte mindenkit megreggeliztettem, hogy ne legyenek éhesek-szomjasak, majd megírtuk a listákat, Dávidkámnak kis rajzokkal, azután mindenki fogott egy szatyrot a szelektív hulladékkal, és irány a kaland! Mindenkinek megvolt a maga feladata már a parkolóban is, helykeresés, „szuperkukázás” (szelektív kukába való szemétdobálás énekszóra), kocsiszerzés, listák előkészítése.
Bent pedig igazán hagyni kell, hogy ők keressék, vegyék meg azt, ami a papírjukon szerepel, számoljanak, tervezzenek, és persze fel kell készülni, hogy mindezek ellenére lesz némi hiszti a sok nyuszicsoki láttán, de egy jól kitalált mese és ezen pultok elkerülése sokat segíthet. A pénztárnál így is leizzadtam, mire minden szatyorba került, de győztes hadvezérnek éreztem magam, amíg a két fiú a bedobós helikopterben majszolta a beígért Túró Rudit, a lányom pedig bújta a csajos magazint, amit kapott. Természetesen nem úszhattam meg ennyivel egy húsvéti nagybevásárlást, hiszen hátra volt még a szombat kora reggeli piactúra sonka-tojás-zöldség-kenyér ügyben, és a hiányzó csokitojások beszerzése, amit bárhogyan ügyeskedek is, nem lehet gyerekekkel megvenni…
Nálunk általában hetente egyszer van szükség nagyobb vásárlásra, hiszen az öt gyerek rohamtempóban üríti ki a hűtőt és a kamrát. A legközelebbi hipermarketben már csukott szemmel is kiismerem magam, ami szerencsére nem az a gigaméretű, mint az autópályák mellettiek, így tudok végezni akár negyven perc alatt is, persze gyerek nélkül.
Most azonban, mivel beköszöntött a tavaszi szünet, Ádám fiam kirándulni ment, nagyobbik lányomnak pedig fellépése volt vidéken, így nem tudtam otthon hagyni a kisebbeket, ezért bevállaltam a háromgyerekes vásárlást.
Kihívásnak tűnik, de a gyerekek valódi segítséget jelenthetnek, ha megfelelően felkészülünk a feladatra. Hétköznap délelőtt még nincsenek sokan, ezért féltízes indulást céloztunk meg. Előtte mindenkit megreggeliztettem, hogy ne legyenek éhesek-szomjasak, majd megírtuk a listákat, Dávidkámnak kis rajzokkal, azután mindenki fogott egy szatyrot a szelektív hulladékkal, és irány a kaland! Mindenkinek megvolt a maga feladata már a parkolóban is, helykeresés, „szuperkukázás” (szelektív kukába való szemétdobálás énekszóra), kocsiszerzés, listák előkészítése.
Bent pedig igazán hagyni kell, hogy ők keressék, vegyék meg azt, ami a papírjukon szerepel, számoljanak, tervezzenek, és persze fel kell készülni, hogy mindezek ellenére lesz némi hiszti a sok nyuszicsoki láttán, de egy jól kitalált mese és ezen pultok elkerülése sokat segíthet. A pénztárnál így is leizzadtam, mire minden szatyorba került, de győztes hadvezérnek éreztem magam, amíg a két fiú a bedobós helikopterben majszolta a beígért Túró Rudit, a lányom pedig bújta a csajos magazint, amit kapott. Természetesen nem úszhattam meg ennyivel egy húsvéti nagybevásárlást, hiszen hátra volt még a szombat kora reggeli piactúra sonka-tojás-zöldség-kenyér ügyben, és a hiányzó csokitojások beszerzése, amit bárhogyan ügyeskedek is, nem lehet gyerekekkel megvenni…