A hüvelygomba nem szexuális úton terjed
Módosítva: 11/10/2011 Szerző: Szimpatika Forrás: Szimpatika 1 perc NőgyógyászNői szervekGomba
Becslések szerint a vulvovaginalis candidiasis, más néven gombás hüvelyfertőzés világszerte elterjedt jelenség. Gyakoriságát tekintve az egyik legnagyobb számban előforduló nőgyógyászati fertőzés, a nők 75 százaléka élete folyamán legalább egyszer fertőződik gombával. Ez Magyarországra kivetítve azt jelenti, hogy több mint másfél millió nőt érintő betegségről van szó.
A hüvelygomba gyakorisága ellenére, intim volta miatt keveset beszélünk erről a témáról. Sokan szégyenérzetből fakadóan nem mennek orvoshoz, pedig a szakemberek tanácsának betartásával jelentősen csökkenthető a fertőzés kialakulásának kockázata, valamint a visszafertőződés is elkerülhető lenne.
Ugyanis az egyszer már fertőződöttek fele újabb fertőzéssel számolhat, mivel a gombafertőzés forrása az esetek túlnyomó többségében a gyomor-bélcsatorna. Sokszor fordult elő, hogy házastársi, partneri kapcsolat romlott meg a hüvely fertőződése miatt, azt feltételezve, hogy a nő mástól „szedte össze ”. Pedig a gombás hüvelyfertőzés nem szexuális úton terjedő betegség és nem okoz meddőséget sem – a hiedelmekkel ellentétben.
Az egészséges nők hüvelyében – amely 37 C fokos, fénytől védett, zárt hely – kedvezőek a viszonyok különböző baktériumok és gombák számára. A hüvely természetes baktériumainak igen fontos szerepe van a kívülről jövő fertőzések kivédésében. Az élesztőgombák a gyomor-bélrendszerben mindig jelen vannak, és a nők 10 százalékánál kisebb mennyiségben a hüvelyben is előfordulnak. Ezek a baktériumok és gombák szimbiózisban élnek a szervezettel, az egészséges hüvelyflóra alkotói. Azonban, ha a hüvelyflóra egyensúlya valamilyen ok miatt megbomlik, a gombák túlszaporodhatnak. Az élesztőgombák sarjadzással növekednek, önmagukból leánysejteket hoznak létre, amelyek a megfelelő növekedés után leválnak és önállóan szaporodnak tovább. A gombák szaruoldó enzimeket termelnek, amelyek megtámadják a szeméremtest és hüvely felső szaruhártyáját, elvékonyítják azt, és igen kellemetlen viszkető, égető tüneteket okoznak.
A védekezés a speciálisan erre a célra kifejlesztett, szájon át bevehető – tehát nem hüvelybe helyezett – gyógyszerrel lehetséges.
