A hónap gyógynövénye: Apróbojtorján

Aromadús, nem túl erős illata tavasszal intenzívebb. Népi nevei: agármony, patikai párlófű, királyasszony káposztája. Szent Vilmos füvének is nevezik. 40 cm magas, sövények és utak mentén, árnyékos erdőszéleken nő. Egész Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. Összetett levelei gyéren szőrözöttek, fűrészes szélűek. Virágzása júniustól a fagyokig is eltarthat.

Hatóanyagai

Az apróbojtorján cserzőanyagokat, kovasavszármazékokat, tannint, katechint és flavonoidokat, pl. luteolint tartalmaz.

Története

A 10 000 éves ősemberbarlangokban már fellehetőek a nyomai. Az ókorban szürkehályogra, kígyómarásra, sárgaságra használták. Dioszkoridész különböző fekélyekre ajánlotta. Szent Hildegárd lázcsillapításra és emlékezetkiesésre használta. A múlt század elején vérköpésre és tbc-re javasolták, összehúzó hatása miatt. Az 1700–as évekből van feljegyzés arról, hogy sárgaság ellen eredményesen használták forrázatát. Az amerikai és kanadai indiánok szintén lázcsillapításra használják. A középkorban mágikus erőt tulajdonítottak neki: elbeszélések szerint a párna alá tett apróbojtorján mély álomba ringatja az embert.

Gyűjtése

A virágos, leveles hajtás felső, 20-30 cm-es részét (Agrimoniae herba) gyűjtjük teljes virágzáskor, júniustól augusztusig. 4 kg friss növényből 1 kg száraz herbát kapunk. Vele azonos értékű a ritkábban előforduló szagos párlófű (Agrimonia procera Wallr.), amelynek szára elágazik, sziromlevelei kicsípett csúcsúak.

Gyógyhatásai

Hasmenésre, gyomor- és bélhurutra, krónikus májgyulladásra antibakteriális hatása miatt alkalmas. Cukorbetegségeknél csökkenti a vizelet mennyiségét és a szomjúságot is, stimulálja az emésztőrendszert.

Torok- és szájgyulladásra, rekedtségre, mandulagyulladásra a flavonoid hatóanyag gyulladáscsökkentő hatása miatt használható. Krónikus hangszalaggyulladásra énekeseknek, erős dohányosoknak, sokat beszélők számára ajánljuk. A szájban lévő sebeket (pl. műfogsor által okozott seb) is gyógyítja. Csecsemők szájpenészét teájával mosogatva jó eredményt érhetünk el. Erre a célra keverjék zsályával és szamócalevéllel.

Legismertebb felhasználási területe a máj és az epe működésének szabályozása.
A kelleténél magasabb húgysavszint, reuma és köszvény esetén isszuk teáját. Jó vízhajtó, fogyasztásával megelőzhető a vesekő- és vesehomok-képződés. Segíti a táplálékfeldolgozást, az emésztést. A lép működését szabályozó hatása miatt vérszegénységre is ihatjuk. A hólyag renyheségére, inkontinenciára, gyermekeknél ágybavizelés ellen is hasznos. Ilyenkor ülőfürdőt készítünk belőle.

Kellemes ízű teáját védőitalként is isszák a favágók. Bátran fogyaszthatunk belőle akár több csészével naponta. Napi három csésze hideg apróbojtorján-tea lazítja a székletet.

Felhasználása

Gyógyteáját forrázással készítjük a szokásos adagban. Naponta 3-4 csésze langyos teát fogyasztunk torokbántalmakra és mindenféle gyulladásra, 4-5 napon keresztül. Légzőszervi panaszok esetén mézzel vagy szedersziruppal édesíthetjük. A szájüregben lévő daganat esetén 15 gramm zsurlóból, 15 gramm apróbojtorjánból és 20 gramm szederlevélből készült teával kell naponta többször öblögetni.

Vesehomok és vesekő megelőzésére heti egy csészével kell inni reggel, éhgyomorra. Májbetegségekre, cukorbetegségre, vérszegénységre naponta egy csészével fogyasszuk. Magas húgysavszintre, inkontinenciára és vízhajtásra szintén napi egy csészével igyunk belőle, a reggeli étkezés előtt.

Külsőleg

100 g növényt 1 l vízzel addig főzünk, míg a vízmennyiség a harmadára csökken. Ezzel a folyadékkel végzünk szájöblögetést, gargarizálást naponta 5-6 alkalommal torokfájásra, légzőszervi betegségekre.

Borogatásként használhatjuk rándulásra, ficamra, lumbágóra.

Reumás panaszok esetén a fürdővízbe öntött 3-4 liter apróbojtorján-tea csökkenti a fájdalmakat. Ugyanilyen fürdőt készítünk ágybavizelési, vizelettartási problémákra is.

Külsőleg még sebgyógyításra, kelések, pattanások kezelésére használhatjuk.

Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből.