Az angolszász országokban régebb óta kialakult Valentine’s Day ünnepe a múlt század vége felé kezdett el terjedni a világban.
Méghozzá a vallási hagyományokat háttérbe szorító, világi szerelmes-ünnepként.
Ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák kedvesüket egy szerelmes üzenettel, virággal, vagy más meglepetéssel, ajándékkal.
POGÁNY TERMÉKENYSÉGÜNNEP AZ ÓKORI RÓMÁBAN
A Valentin-nap gyökerei a kereszténység előtti időszakra nyúlnak vissza. Február 15-én tartották ugyanis az ókori Rómában a Luperkália nevű termékenységi ünnepet.
Lupercus, a farkas alakjában megjelenő istenség kiengesztelése érdekében ekkor két kiválasztott ifjú, egy fiú és egy leány, különféle pogány rítusokat követően, majdnem teljesen meztelenül szaladtak át a város utcáin.
Kezükben kecskebőrből készült, rituális korbáccsal megostorozták az útjukba kerülő járókelőket, főleg a fiatal nőket, akik gyakran szánt szándékkal keresték velük a találkozást.
A hiedelem szerint a rituális korbácsolásnak tisztító hatása volt és termékenységet, gyermekáldást hozott a megkorbácsolt nőknek.
De ennél kellemesebb része is volt az ünnepségnek: minden hajadon bedobott egy a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, amiből az egyedülálló fiúk húztak.
Az így létrejött párok együtt töltötték az ünnepséget, de a hagyomány szerint az is előfordult, hogy utána is együtt maradtak.
Nem csoda, hogy a keresztény egyház azután rossz szemmel nézte a Luperkália szabad szeretőválasztással összekapcsolódó pogány ünnepet.
SZENT VALENTIN ÉS A SZERELMESEK NAPJA
Egy legenda szerint a harmadik század végén élt Rómában egy Valentin nevű keresztény pap. Ekkoriban a császár, II. Claudius elrendelte, hogy a fiatal férfiak nem köthetnek házasságot – az uralkodó szerint így jobb katonák váltak az ifjakból.
Csakhogy Valentin nem tartotta tiszteletben a császár akaratát, és keresztény módra megeskette a szerelmes ifjakat. A császár ezért börtönbe vetette, és halálra ítélte a keresztény papot.
Valentin jámborsága az egyik börtönőr szívét is meglágyította, akinek Valentin összebarátkozott a lányával. A legenda úgy szól, hogy a leány vak volt, a pap azonban hitének erejével csodát tett és meggyógyította, visszaadta a látását. Valentin életét azonban ez sem mentette meg, a kivégzése napján egy búcsúüzenetet küldött a lánynak, amit úgy írt alá: “A te Valentinod”.
A hagyomány szerint innen ered a Valentin-napi üzenetküldés szokása.
Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Bálintra a pogány Luperkália ünnepnapjával majdnem pontosan egy időben, február 14-én emlékezzenek – egyúttal az előbbi ünnepet betiltotta.
Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
A VERSEKTŐL A VIRÁGCSOKROKIG
Angliában az első Valentin-napi levelet 1477-ben küldték, ma a The British Library őrzi. Az 1700-as években divatba jöttek a Valentin-verseskötetek, az 1800-as években pedig az üdvözlőkártyák.
A 16. században terjedt el a virágcsokrok ajándékozása is. Egy költő, Samuel Pepys 1667-ben egy gyönyörű verssel lepte meg feleségét ezen a napon.
Elizabeth pedig egy csokor virággal viszonozta férje ajándékát. Ez a szokás aztán elterjedt a brit előkelőségek, majd az egyszerű emberek között is.
VALENTIN-NAP: AJÁNDÉKOK, SZOKÁSOK A VILÁG MÁS ORSZÁGAIBAN
BÁLINT-NAPI HAGYOMÁNYOK MAGYARORSZÁGON
A Valentin-nap ugyan viszonylag új szokásnak számít nálunk, Bálint napjához azonban többféle hiedelem is kapcsolódik.
Néhány példa: