Elkészült az első, lektorált tanulmány a halálközeli élmények tudományos értelmezéséről. Az Annals of the New York Academy of Sciences szakfolyóiratban megjelent írás célja, hogy „betekintést nyújtson a folyamat lehetséges mechanizmusaiba, etikai vonatkozásaiba és vizsgálati módszertani szempontjaiba”, valamint „azonosítsa a problémákat és ellentmondásokat” a kutatási területen.
A modern orvostudomány alapjaiban változtatta meg a halálról való gondolkodásunkat: a technológia ilyen szintű fejlődése előtt halottnak nyilvánították, akinek nem volt pulzusa, vagy nem lélegzett, ma azonban sokkal összetettebb a folyamat. A tudomány fejlődése a 20. és 21. században a halál megértésének jelentős fejlődéséhez vezetett.
Ugyanakkor azok az emberek, akik meghaltak, mégis túlélték, megmagyarázhatatlan, világos, eddig hallucinációknak nevezett epizódokra emlékeztek, amelyek fokozott tudatossággal jártak. Ezeket a népszerű – tudományosan mégis rosszul definiált – „halálközeli élmények” kifejezést használva jelentették még a kutatók is – olvasható az EurekAlerten megjelent sajtóközleményben.
A tanulmány az eddig felhalmozott tudományos bizonyítékokat vizsgálja, és az első, lektorált konszenzusos kijelentés a halállal kapcsolatos visszaidézett tapasztalatok tudományos tanulmányozására vonatkozóan. A tanulmány kutatói számos orvosi tudományágat képviselnek, beleértve az idegtudományokat, a pszichiátriát, a pszichológiát, a társadalomtudományokat és a humán tudományokat, és a világ számos legelismertebb akadémiai intézményénél dolgoznak.
A kutatók főbb eredményei a következők voltak:
Hogy mit jelent pontosan mindez? Gyakorlatilag azt, hogy a halálközeli élményeket nem lehet a hallucináció kategóriába sorolni, ugyanis nem ugyanazokat a sémákat mutatják. Ráadásul nagy részük hosszú távú pszichológiai hatásokkal jár – írja összeállításában a 24.hu.