A gyógyszer mindenkié!

Novák Anikó – több mint tíz hangszeren játszó énekes, orientalista, játék- és szabadidő szervező, zeneszerző – karnagy, tanár. Hobbik: tradicionális zenék, természet, gyakorlás, zenével kapcsolatos készségfejlődés, hagyomány-érték-korszerűség kérdéskör lehetőségei, etnomuzikológia.

E bartóki gondolat parafrázisa nem véletlen; ezúttal a zenéről lesz szó, annak közhelyesen gyógyító erejéről, amit amúgy észrevétlen élünk meg nap mint nap. Beszélgetőpartnerem nem hírös ember, ne adj' Isten celebritás (még a nyelvi helyességet ellenőrző program is visszakérdez erre a mondvacsinált jövevénykifejezésre), „csak” annak felkent tanítója, miként tehetjük ezt tudatosan.

Zeneélmény programot, szervezett, rendszeres formában felnőtteknek már vagy húsz éve szeretnék indítani. Ahogy körbenézel, látod te is hány ember szomorú, nem tudja mit kezdjen magával. Amit én ajánlok az arra fogékonyaknak: a zene lehetőségei és hatásai a teljes lényünkre, beleértve a mentalitást is. A zene egész egyszerűen rendet tesz magunkban, másokban, hallgatóban és előadóban egyaránt. Nem katonásan, hanem belső fegyelemmel, bizalommal, és természetesen, hisz a szervezet ösztönösen vágyik a muzsika befogadására, a ritmusokból, harmóniákból álló teljességre, egészségre. Egy tanítványom mondta ki az egyik legfontosabb kulcsszót: a zene önbizalmat ad. Ő ezáltal érezte meg, hogy mindenre képes, amibe időt és erőt fektet. Egyúttal rátalált egy tapasztalati úton megjelenő belső nyugalomra is.

Bár az ezirányú, intézményesített felnőttképzés ideája még küzd az elemekkel – nota bene Anikó energiáit látva, ismerve, nem sokáig –, gyermekeink előtt már ott a lehetőség, el ne vegyük hát tőlük! Különösen, ha a pedagógusoktatásuk komplexitását hangsúlyozza, szemben az évtizedes, így generációs mélységekig elavult tantervekkel. Nem közös platformon értelmezni egy adott időszak társadalmi és politikai, művészettörténeti és természettudományi összefüggéseit időpocsékolás – mért ne lehetne ez a közös nevező a vizsgált korszak zenéje? Annak ösztönös, tudatos megnyilvánulásai, világi és egyházi, írott és íratlan motívumai? Nem beszélve a befogadó nebulók között ekképpen generált pozitív hangulatról!

Mindennek az alapja a tradicionális zene; a klasszikus-, a jazz- és a könnyűzene számtalan ágának egyaránt. Ahogy mondani szokás, minden mindennel összefügg. A zene esetében ez tudományosan is lekövethető. Ezért is szeretem és ajánlom a szolfézst és a zenetanulást, mert elképesztő tudástár: zene, nyelvészet, néprajz, történelem, biológia, test- és egészségnevelés... gyakorlatilag nincs olyan szaktárgy vagy életterület, amivel ne lenne valamilyen kapcsolatban! Kodály nyomát ismerve és követve látható, hogy ő is kutatta az összefüggéseket, persze rendhagyó tudására és műveltségére alapozva. Ezeken nyugszik a módszertan, ami egyébként egyszerű: egész embert nevelünk! Minden ennek a szolgálatában kell hogy álljon, az egyén, a közösség, az identitás, sorolhatnám. Ezt igyekszem sugározni az ifi- és felnőtt zenei együttesekkel és a tanítással.

„Bartók és Kodály, a két remix király” – szólt fel az Amorf Ördögök zenekar az undergroundból anno, kellő tiszteletlenséggel mutatva alázatot a nagyok előtt. Mert ehhez a nagysághoz, lankadatlan kutató, elemző vágyhoz nem fér kétség, hogy aztán műveik őrizzék annak esszenciáját tovább... Hogy ez mennyire mágikus – gondolhatnánk, de az igazság ennél zavarba ejtően egyszerűbb: a velünk született képességek már elegendő muníciót jelentenek, legalábbis megértéséhez mindenképp. Készséggé fejleszteni, na, az már megint egy másik feladat!

Az iskolai és azon kívüli zenetanulási és tapasztalatszerző lehetőségek egyaránt fontosak. A Zeneélmény sorozat, amit készítek, mindkettőt alapjaiban támogatja. Otthon vagy autóban egyaránt karaokézhat rá a gyerek, sőt a család is, de saját dallamot is írhatnak hozzá. Ahogy a közösségi óránkon is. Ősi formanyelv ez modern technológiával, hiszen jellemzően népdalokról és improvizációról, játékról beszélünk. De az önismeret és fejlődés terén van más is! Ugyanolyan örömmel készítek fel kismamát gyermeke fogadására és az egészséges zenei környezet megteremtésére, mint ahogy tanárokkal, vagy óvodapedagógusokkal foglalkozom, szintén a zeneélményből kiindulva, sok felnőttnek pedig kimaradt a zenetanulás, vagy ismét felvenné az elvesztett szálat. A lehetőség adott: zeneélmény. Ez a kifejezés jobban átadja a tartalmat, mint a szolfézs, emellett van egy pozitív asszociációja is.

Kétségtelen. Mint ahogyan két út áll előttünk nevelés tekintetében is: egy spártai, és egy athéni. Mindkettő ugyanoda vezet, de kérdés milyen áron? Fene se akarja versenyistállókba abrakoltatni utódját, hogy három műszakban okuljon a jövőre nézve. Teljesítmény biztos lesz, hozni fogja a számokat az ebadta kölyke, csak a lényeg vész el, olykor mindörökre. És persze az is felmerül – bennem minduntalan – hogy mi történik a tanárokkal? Azokkal is, akit keretekbe tör a rendszer, a megszokás, az elvárás, hát még azokkal, akik alternatívát keresnek az említett teljesség felé?

Egy műhelynek kellene létrejönnie a tudás és a módszerek átadásához. Így, ennyien nem bírjuk sokáig, bármekkora is a megszállottság... De szerencsés vagyok, hogy csodálatos emberekkel, tanárokkal dolgozhatok együtt! A módszer mellett pedig van egy egyedi műfaj is, amit kitaláltunk: Uplifting Classical. A kifejezés első fele: felemelő, ami a kozmetikában a ránceltüntetéssel kapcsolatos, mi azonban természetesen a felemelő világzenei klasszikus élményre gondolunk. A meglepő marketing ebben a műfajban sem árt! Olyan ritmushangsúlyos hídzene ez, ami komoly és könnyed egyszerre; s ami a zeneélmény mellett, azon keresztül a különböző műfajokat is elfogadtatja, megismertetve közös lényegüket.

Az az álmom, hogy e zeneélmény sorozattá, országos hálózattá legyen! Hogy az ezt tartalmazó hanghordozók, koncertek, rendezvények és táborok eljuthassanak oda, ahova szükséges.

Mindenki a személyiségével is tanít, ami felébreszt rejtett energiákat, képességet és készségeket, melyek aztán megváltoztatják a mindennapok életminőségét. A zeneélmény mellett tevékenykedik „ránctalanító” lélekmegújító zenekarunk, a Gandharvák, amit többen hungarikumként tartanak számon. Több generáció, kamara és nagyobb felállásban játszik együtt, saját szerzeményeket és feldolgozásokat. Nem titok, szakemberek is ajánlják ezt a muzsikát az egészségért és az egészségneveléshez. Mindezzel kapcsolatban ugyanúgy tartunk sok állomásos zeneélmény napot, mint interaktív zenei filmklubot, gyerekeknek világzenei tánc- és alkotóházat, akár iskoláknak, településeknek. Csak hívjanak bátran!

Így végül az sem titok, amit korábban vélelmeztem, már a kifogyhatatlan energiákat illetően. Manapság cinikusan idealistának nevezzük azt, ki a humanizmus hagyományait táplálja, követi, értékrendje színvonalat teremt, s ezt az emberi minőséget keresi másban is. Mily szépen, veretesen hangzik ez leírva és mellesleg milyen igaznak tűnik. Másnak meg fel, és tesz is annak érdekében, hogy akár a kultúrák közötti kommunikáció útján mélyedjünk el lelki továbbképzésünket, érésünket illetően. Mi más, mint a közeli Indonézia budapesti nagykövetsége ad otthont a tanárnő és társai minden elemében speciális kurzusainak.

Ez két évtizedes folyamat a nagykövetség részéről. Szerették volna, hogy a zenéiket, s azon keresztül a kultúrájukat megismerjük, mi pedig várjuk azokat, akiket ez érdekel, zeneszerzők, diákok, zenészek, tanárok, családok... Aki szeretné kipihenni magát, vagy belső nyugalmat keres... szemfényvesztés nélkül fizikai-szellemi-lelki foglalkozást és töltődést találhat a magyar gamelánosok, jelen esetben a Topong Bang révén. A zene struktúrája mellett megfigyelhetjük azt is, milyen belső változásokat tud elindítani ez a muzsika. Ráadásul óriási matematika van benne, ezért remek készségfejlesztő is. Nekem erre például szükségem van!

Különleges dolog a muzsika. Ismertek egzakt adatai, mérőszámai, kottajegyei akár egy számítógépes program. Miközben lelkünk legbelső rezdüléseit megmagyarázhatatlan, leírhatatlan varázslattal tükrözi vissza, hovatartozástól függetlenül. Mi vagy ki késztette vajon elődeinket arra, honnan jött az ötlet, hogy lyukakat ütve egy állati csontba, s megfújva azt, hangokkal kommunkiáljanak? Hogy lett ez meghatározó eleme evolúciónknak? Megrázó, különleges élmény az élet, próbáljuk hát élvezni szépségeit, köztük a zenét, ha már megadatott. Néha nem is tudjuk milyen jó dolgunk van!

„A zene egész egyszerűen rendet tesz magunkban, másokban, hallgatóban és előadóban egyaránt. Nem katonásan, hanem belső fegyelemmel, bizalommal, és természetesen, hisz a szervezet ösztönösen vágyik a muzsika befogadására, a ritmusokból, harmóniákból álló teljességre, egészségre.” Novák Anikó – több mint tíz hangszeren játszó énekes, orientalista, játék- és szabadidő szervező, zeneszerző – karnagy, tanárral Novák Péter beszélgetett,