Hogyan neveljünk magabiztos gyermeket?

A neveléssel foglalkozó szakemberek körében mára konszenzus van annak tekintetében, hogy nem a büntetéssel való viselkedésformálás a célravezető. A hosszú távú, tartós hatást, a szabályok belsővé tételét a pozitív fegyelmezéssel, a jutalmazással, esetleg a kilátásba helyezett jutalom elmaradásával lehet leginkább elérni. A jutalom egy gyermek számára nem feltétlenül kell, hogy tárgyi jellegű legyen, dicsérettel, szóbeli jutalmakkal is formálhatjuk gyermekünk bontakozó személyiségét. Sőt a tapasztalatok azt mutatják, az értékek belsővé tételét elősegíti, ha a gyerekek kevesebb tárgyi és több szóbeli jutalmat kapnak.

Összességében elmondható, hogy dicsérni rendkívül fontos dolog, általa fejlődik ki az egészséges, önbizalomteljes személyiség. A dicséret elmaradása ugyanúgy komoly károkat tud okozni egy gyermek lelkében, mint a nem konzekvensen vagy túláradóan használt megerősítés. Hogyan lehet jól dicsérni? A kérdés összetett, hiszen az eltérő szülői hozzáállások mentén különböző gondolkodásmódok alakulhatnak ki a gyermekekben. A különböző szülői magatartásmódok mentén kialakuló gyermeki gondolkodást rögzült és fejlődő gondolkodásmódnak hívják (Dweck). A szülői reakciók tehát a gyermekekben a teljesítmény, a tevékenységek örömteli volta, a kudarc és a fejlődési lehetőségek tekintetében eltérő vélekedéseket alakítanak ki. Igyekezzünk ráhangolódni gyermekünkre, figyeljük próbálkozásait, fejlődését, szándékait, bátorítsuk őt. Az a gyermek ugyanis, aki mindenért dicséretet kap, valójában teljesen elveszik az események sűrűjében, és nem fogja tudni, hogy valójában mire képes, hol vannak képességeinek határai, korlátai. Fontos tehát a hiteles szülői visszajelzés, ami nem túl általános, hanem az adott helyzetre, a gyermek cselekedeteire fókuszál.

Ha egy gyermek azt érzi, szülei szájából a dicséret valójában nem őszinte, ez inkább elbizonytalanítóan fog hatni rá. Ha egy gyermek mindig azt a visszajelzést kapja a családjától, hogy különleges, fantasztikus, akkor az önmagáról kialakított képe is ennek mentén formálódik: azt fogja gondolni, hogy képességei, tehetsége stabil, eleve meglévő dolgok, amik egész életében szavatolni fogják számára a boldogulást, előbbre jutást. Ez egy idő után a tevékenységekkel kapcsolatos motivációját fogja csökkenteni, illetve a kudarcélményekkel is nehezebben küzd meg: könnyen összeomlik tőlük, hisz ez az élmény nehezen integrálható az önmagáról kialakított képbe. Ennek hatására a későbbiekben könnyen válhat kudarckerülővé. Ha azonban egy fiatalt a viselkedése, cselekedetei, erőfeszítései, próbálkozásai mentén dicsérünk, a fentiekkel ellentétben folyamatosan motivált lesz arra, hogy meglevő készségeit fejlessze, hogy gyakoroljon, tanuljon. A kihívásokkal nem félelemmel néz szembe, sokkal inkább fejlődési lehetőségekként fogja fel azokat.

Aki folyamatos dicséretet kap, annak további nehézségekkel is meg kell küzdenie: kevésbé fogja élvezni a tevékenységeket, amiket végez, sőt annak érdekében, hogy a kudarcot elkerülje, sikerét szavatolja, igyekszik könnyebb feladatokat választani az iskolában. Amennyiben mégis kudarc éri, lelkesedése szinte azonnal elveszik, önbizalma összeomlik. A túldicsért gyerek nem reális célokat tűz maga elé, mindig a tökéletes feladatmegoldásokra törekszik, nagyjából csak ez az elfogadható számára. Ezzel szemben viszont, ha sikerül az erőfeszítésekre, próbálkozásokra fókuszálni, a motiváció, szorgalom, folyamatos fejlődni akarás érzése fennmarad, ráadásul a tevékenység maga is örömforrás, jutalmazó erejű lesz gyermekünk számára. Dicséretünkkel tehát ne általánosságokat fogalmazzunk meg, igyekezzünk az adott helyzetre (felelésre, felmérőre, versenyre) reagálni, ellenkező esetben ugyanis túlzó megfelelési kényszer alakulhat ki gyermekünkben, melynek mentén könnyen válhat teljesítményszorongóvá.

Másik lehetséges út, hogy a gyermek látszólag önző, nagyképű viselkedést fog tanúsítani – valójában szorongását igyekszik kompenzálni ezáltal. A dicsérettől, visszajelzésektől való túlzó függés egy életre nyomot hagyhat a személyiségben, az ilyen gyermek könnyen válhat szorongó felnőtté. A nem megfelelően időzített és megfogalmazott dicséretet sok gyermek visszautasítja, nem érzi magára nézve igaznak, de akár proaktív hatást is kiválthatunk vele: ekkor gyermekünk bebizonyítandó az ellenkezőjét, pl. opponáló viselkedést is tanúsíthat. Összességében tehát szülőként azzal teszünk a legjobbat gyermekünknek, ha hiteles és őszinte visszajelzésekkel szolgálunk, elismerésünk nem személyiségének, sokkal inkább cselekedeteinek szól. A fejlődést, sikert tehát ne az eredményekben, sokkal inkább a befektetett munkában mérjük, ugyanis így tudunk hosszútávon lelkes, motivált és fejlődni akaró fiatalokat nevelni.