Víz, biztonság, aggódás – Apaszemmel

A strandoláson túl még rengeteg dolog van, ami miatt aggódom a gyerekekkel közös nyaralások alkalmával. Engem a frász kerülget mindentől! Ezt bevallom. Aggódom, ha fürdenek, ha fára másznak, ha bicajoznak, ha hintáznak... Nálunk ezért, szabályok vannak nyaralás alatt is, hiszen egy hattagú csapatot csak így lehet kordában tartani. A nagyok már megszokták, hogy mindent szabad, csak időről időre le kell jelentkezni, és ami a legfontosabb: mindig tudjam, hogy merre vannak. Egyedül járnak kerékpározni,


Ádám már gyerekülésben viszi az öccsét és a húgát felváltva. Ennek a kicsik nagyon örülnek, rajta pedig érzem, hogy már tényleg nagyfiúnak tartja magát, és az is, de én akkor is féltem őket. Nem azért, mert ügyetlen, hanem főleg azért, mert mások (is) hibázhatnak, akik az utcán közlekednek. Nekünk szerencsénk van, mert a családnak Széplakon van egy kis nyaralója. Ezt közösen használjuk, még nagyapám vette és édesapám bővítgette folyamatosan. Csendes környék, nem forgalmas, de azért ide is betéved egy-egy ámokfutó...

Nagyon sokan kérdezik tőlünk, hogy bírjuk ennyi gyerekkel? Mindenkit megnyugtatunk, hogy nincs velük több gond, mint ha ketten lennének, és ez így is van. De az aggódás?! Hát az, kérem, hatszor annyi, mint egy gyerekkel. Az a mondás pedig, hogy a nagyok vigyáznak a kicsikre, csak részben igaz, mert tényleg nagyon sokat segítenek, de az ember a nagy gyermekét ugyanannyira félti, mint a kicsit. Csak mások a veszélyek, mert nem lép le az úttestre, nem szalad ki az autó elé, de egyre később jön haza, többet van egyedül (hiszen saját programjaik is vannak), és a világ sajnos csak rosszabb lesz. Az emberi szervezetben pedig nem csak úgy lehet kárt okozni, ha kiesik valaki a hintából.

De most augusztus van, szabadság, és nem szeretnék bölcselkedni, ezért inkább arra törekszem, hogy minél többet legyünk együtt, jöhetnek az unokatesók, a barátok, irány a vízpart és éljen a nyár!