Véletlen volt!
Módosítva: 7/21/2023 2 perc TudományVédőoltásSzemezgetőkininorvostudománypenicillinszacharinÖsszes cikk
Akár hiszünk a véletlenekben, akár nem, el kell ismernünk, hogy a tudomány, így az orvostudomány fejlődésében is nagy szerepet játszanak. Számtalan példa van rá, hogy egy előre meg nem tervezett vagy balul sikerült kísérlet, esetleg egy spontán felfedezés eredménye vitte előbbre az emberiséget. Nézzünk erre néhány érdekes példát a múltból!
A kinin a malária egyetlen természetes ellenszere, melyet a kínafa (Cinchona) kérgéből nyernek. Ez volt az első feljegyzett gyógyszer, amelyet fertőző betegség ellen használtak, méghozzá sikerrel.
Először 1640-ben említik dél-amerikai jezsuita szerzetesek feljegyzései, akik vélhetőleg az indiánoktól tanulták meg a kínafa szárított kérgének por alakban való felhasználását, amellyel a lázas rohamokkal jelentkező maláriát gyógyították.
A legenda szerint egy maláriától szenvedő indián egy kínafa tövében keletkezett pocsolyából ivott, és bár a víz rettentő keserű volt, lázas szomjúságában mit sem törődött vele. Hamarosan jobban lett, és csodálatos gyógyulásának titkát megosztotta törzse többi tagjával is, így terjedt el a varázsszer, amely néhány évtized elteltével a tonik alapanyagául is szolgált.
Az első védőoltást egy Edward Jenner nevű angol sebésznek köszönhetjük. Állítólag egy tehenészkislánytól azt hallotta még gyerekkorában, hogy a lánynak sohasem lesz csúnya az arca a rettegett feketehimlőtől, mivel a tehenek megfertőzték őt az ártalmatlan tehénhimlővel, és ez megvédi őt.
Jenner felnőtt orvosként megpróbálta igazolni a kislány állítását, és egy James Phipps nevű ötéves kisfiúnak egy tehénhimlővel fertőzött lány kezén lévő hólyagból származó váladékot adott be, 1796-ban. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy aztán a gyereket feketehímkővel is megfertőzte! A kis James hál’Istennek nem betegedett meg, így Jenner találmányának köszönhetően az emberiség is felvehette a harcot a fekete himlővel.
Ha valaki azt állítja, hogy az antibiotikum tulajdonképpen penész, nem jár messze az igazságtól. A penicillin felfedezője, Alexander Fleming, nem tartott akkurátus rendet a laboratóriumában – szerencsére.
Miután visszatért egy hosszabb utazásból, azt tapasztalta, hogy a laborban a baktériumokkal végzett kísérleteihez használt mosatlan Petri-csészéi nagyrészt bepenészedtek, ám talált közöttük egyet, amiben a kékeszöld penész borította területen a kísérleti baktériumok valami rejtélyes oknál fogva nem szaporodtak el.
Később tiszta tenyészetet hozott létre a penészből, és néhány év múlva megszülethetett az antibiotikum, amely milliók életét menti meg a mai napig. Fleming érdemeit pedig egyáltalán nem kisebbíti aza tény,hogy a beduinok legalább ezer éve készítenek gyógykenőcsöt a szamarak hámján keletkezett penészből.
A fentiekhez hasonlóan bizarr történet az is, ahogyan Constantin Fahlberg, orosz származású kémikus 1879-ben felfedezte a szacharint, az első édesítőszert, amelyet cukor helyett alkalmaztak.
Fahlberg egyik este egyenesen a laborból jövet ült le vacsorázni – itt a beszámolók megoszlanak arról, hogy a kutató mosott-e kezet vagy sem – és rántottás zsemléjébe beleharapva szokatlan édes ízt érzett.
Visszatérve a laboratóriumba valami olyat tett, amivel az életét és egészségét is kockára tette: minden edénybe belenyalt, amit csak a helyiségben talált. Végül is rábukkant egy túlhevített lombikra, amiben jelen volt az édeskés anyag.
A kutató hamarosan kidolgozta az előállításhoz szükséges legmegfelelőbb körülményeket, szabadalmaztatta a találmányt és elindulhatott a sorozatgyártás. 1886-ban Fahlberg New Yorkban megkezdte a szacharin árusítását, a termék pedig rövid idő alatt világszerte népszerűvé vált, ugyanis a készítményt a cukorbetegek és fogyókúrázó hölgyek is előszeretettel alkalmazták.
Borítókép: elements.envato.com
Akár hiszünk a véletlenekben, akár nem, el kell ismernünk, hogy a tudomány, így az orvostudomány fejlődésében is nagy szerepet játszanak.