Változó hagyományok

Megfogadtam, hogy nem fogom rájuk erőltetni az én vágyaimat, megpróbálok rugalmas lenni és elfogadó. Szeretném, ha összegyűlne az egész család fehér asztal és csillogó karácsonyfa mellett, de hogy ez melyik nap lesz, ebéd vagy vacsora, azt majd megmutatja az élet. Más lesz a felállás, ha saját családjuk is lesz a gyerekeinknek, de egy nagy szerelem is elég lehet, hogy másképp alakuljon a fontossági sorrend...

Idén még nem számítok nagy változásokra, de azért lesz néhány újdonság. A két nagy gyermekünk, Bori és Ádám közös albérletben lakik, így külön adventi naptárat csempészek be a lakásukba, melynek zsákjaiban az apró meglepetésen kívül a családi közös programokhoz való csatlakozás lehetőségét fogom felkínálni nekik. Megkapják nyomtatva azokat a meséket, amelyeket a kisebb testvéreik hallgatnak itthon az adventi estéken, és Ádám nagy örömére minden napra egy meghallgatandó karácsonyi sláger címét is.

Mivel nyár óta anya is teljes állásban dolgozik a hét hat napján, kevesebb idő marad a „tökéletes karácsony” kivitelezésére és az adventi programokra, ezért idén óriási kihívással nézek szembe, el kell engedjek egy csomó dolgot, és tudatosan a minőséget kell szem előtt tartanom a mennyiséggel szemben. Legyen szó együtt töltött időről, a házat beborító dekorációról, a közös decemberi programokról vagy a ház kitakarításáról és a sütés-főzés állandó tervezés-vásárlás-előkészítés-tökéletes kivitelezés körforgásáról. Persze vannak dolgok, amelyek biztos nem változnak, ilyenek az adventi esti mesék és dalok, a lépcsőre akasztott kalendárium az angyalok üzeneteivel, a közös koszorúkészítés és házdíszítés, a levélírás, az izgatott várakozás, ahogy közeledik az ünnep. Változás lesz viszont, hogy közös családi programot csak az adventi vasárnapokra tudunk szervezni, hogy idén mindenkinek ki kell vennie a részét sokkal jobban a készülődésből, hogy meg kell osztanunk a feladatokat, és lesznek külön programok csak Apával vagy a testvérekkel.

Új formát kap a 24-e is, amikor a testvérek együtt töltik a napot délutánig Budapesten, majd hazaautóznak a nővérükkel, és a templomi előadás után együtt várjuk a csengőszót, ahogy eddig is minden évben. Lehet, hogy édesanyám ebből az írásból tudja meg, de nagyon szeretném idén átvenni tőle a készülődés terheit, és 25-én szeretném én vendégül látni a családot nálunk karácsonyi ebéddel. Azt már le se merem írni, hogy a 26-ai, anyósoméknál rendezendő legalább 30 fős családi eseményre is jó lenne új hagyományokat teremteni, legalább annyiban, hogy „batyus” jelleggel könnyítsük meg ennyi ember étkeztetését. Nagyon jó lenne, ha mindenki a tartalmas együttlétre tudna figyelni, és senki sem veszne el a konyhában a sok teendő között. Közösen készítve az ételeket, együtt terítve, pakolva sokkal több idő jut egymásra és a háziasszony is tud koccintani egy pohár pezsgővel akár a kanapén ülve.

Ami a szentestét illeti, lesz aranyfényben úszó karácsonyfa, hisz minden évben gyönyörűt hoznak az angyalok, lesz izgalom, gyertyafény, tűz a kandallóban, talán lesznek csomagok a fa alatt. Lesz ünnepi vacsora, legalább egyféle sütemény, lesz zene és jó hangulat, és lehet, hogy nem lesz minden ablak megpucolva, és lehet, hogy egy pók is vendég lesz a sarokban, de szeretettel látjuk őt is és mindenkit, aki benéz hozzánk...

Ami a szentestét illeti, lesz aranyfényben úszó karácsonyfa, lesz izgalom, gyertyafény, tűz a kandallóban, talán lesznek csomagok a fa alatt. Lesz ünnepi vacsora, legalább egyféle sütemény, lesz zene és jó hangulat.