Út az önálló élet felé

Egy szokásos hétvégi nagytakarítás közben kezdtem el erről gondolkozni, amikor csak úgy viccesen megjegyeztem a lakótársaimnak, hogy sokan például nem is tudják, hogyan kell takarítani. Erről eszembe jutott, hogy nincs háztartástan óra sem, mint régen, pedig milyen hasznos lenne.

Aztán még felmerült bennem az is, hogy én is milyen nehezen tanultam meg beosztani a pénzem, önállóan ügyet intézni, takarítani és főzni, hiszen hiába készítek húslevest, annak soha nincs olyan egész házat bejáró, vasárnapi húsleves illata, mint az anyukáménak. Mert nem mindenhol várják el ezeket otthon, és sajnos nem ezzel a tudással együtt születünk.

A legtöbb fiatalnak egyszerűen fogalma sincs, hogyan vágjon bele az önálló életbe. Alig találnak hiteles forrást, ami segít elindulni, és szerintem hatalmas a hiány mind az oktatásban, mind a médiában ezzel a témával kapcsolatban. Hiszek benne, hogy csak alapos megfontolás után lehet ilyen horderejű döntéseket meghozni, ezért kiemelten fontos biztosítani a kiindulási pontokat egy fiatalnak. Számomra rendkívül hasznosak voltak a felnőtté válásról szóló könyvek, amiket az évek során önszorgalomból kerestem és olvastam végig. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknak a költözés lemondásokkal és anyagi nehézségekkel jár – ezt a részét tapasztalatból is ismerem. Előfordulhat, hogy épp a nehézségek miatt, kényszerből kell otthon maradni, de még ebben az esetben is dolgozhatunk rajta, hogy hosszú távon megvalósíthassuk a terveinket. Ennek ellenére én úgy döntöttem, hogy belevágok, és az egyetem miatt külföldre költözöm.

Tudtam, hogy életvitelszerűen teljesen más érzés lesz egy másik országban lenni, mint amikor turistaként megyek el oda, és hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, de miért ne szívhatnám magamba az újdonságokat, a szépségeket, a kudarcokat, az életre szóló pillanatokat? Ez annyira nevetséges kifogás lett volna, hogy soha nem tudott volna visszatartani. Ugyanakkor lappangott bennem egy halk félelem. Rossz volt elszakadni egy-egy látogatás után, az első karácsonyi hazajövetelem inkább érzelmi hullámvasút volt számomra, mint ünneplés, mert mindenen elsírtam magam, annyira erős honvágyam volt. Ez világított rá mindazokra a dolgokra, amiket magam mögött hagytam, amit eddig természetesnek vettem, és amikről eddig azt gondoltam, hogy tudok nélkülük boldogan élni. Abban a pillanatban minden megváltozott bennem. Minden, amit eddig utáltam, elviselhetőbbnek tűnt, az otthon melege még melegebb és hívogatóbb lett, Anya főztje még finomabb volt, a családom iránt pedig még sosem éreztem olyan erős kötődést, mint akkor. Mindig nagyon szerettem őket, de a szeretet fogalma az ünnepek alatt valahogy teljesen más értelmet nyert. Korábban is nagyon szoros volt a kapcsolatom a családommal és a szűk baráti körömmel. Érdeklődtünk egymás iránt, segítettünk egymásnak, de a hétköznapok, a munka és a mindennapi apró-cseprő problémák hajlamosak teljesen más irányba vinni a figyelmet az ilyen örökérvényű igazságokról. Más képem volt a saját érzelmi stabilitásomról is, és ezt a kiköltözés segített felülvizsgálni. A költözés után idegennek éreztem magam, hiszen annyira más volt minden az új körülmények között, mint amit megszoktam.

Mivel a külföldre költözés sok bizonytalansággal jár, még jobban kerestem a biztonságot a meglévő kapcsolataimban, illetve még nagyobb igényem volt arra, hogy mielőbb új kapcsolatokat alakítsak ki. A nyelvi nehézségek szinte elkerülhetetlenek, hiszen azért, mert beszélem az adott ország nyelvét, a helyi nyelvjárással még meggyűlhet a bajom, amire az emberek is furán reagálhatnak. Plusz energiába kerül a kapcsolat fenntartása az otthoniakkal is, tehát ebben mindenféleképpen van egyfajta veszteség, hiszen nem ugyanaz az érzés videochatelni a barátokkal és a családdal, mint leülni egy kávé mellé beszélgetni. A távolság miatt szegényednek a kapcsolatok. Amíg nem tapasztaltam meg, hogy ez a sok apróság mennyi biztonságot ad a hétköznapokban, el sem tudtam képzelni, hogy milyen talajvesztett leszek ezek nélkül.

Az elmúlt 5 évet külföldön töltöttem. Hogy mi hiányzik leginkább otthonról? Az a korábbi énem, aki otthon voltam, és ami már csak nyomaiban fedezhető fel egy másik kulturális közegben. Egy dolgot azonban szeretnék leszögezni és kiemelni: ha valakiben megfogalmazódik a vágy, hogy meg akarja tapasztalni a külföldi életet, akkor ezt az érzelmet meg kell lovagolni és menni kell! A döntésnek nem kell véglegesnek lennie, ez egy kaland, egy hatalmas tapasztalás, ami lehet, hogy csak az életünk egy mellékszála lesz, de talán mindent fenekestül felforgat majd, és az egész életünket más mederbe tereli. A külföldön töltött évekből rengeteget lehet tanulni, és semmi sem változtatja meg annyira a világnézetünket, mint az, ha átkerülünk a megszokott társadalmi közegből és szokásrendszerből egy új országba. Tisztában vagyok vele, hogy sokan már ettől a felsorolástól is szorongani kezdenek, de az is biztos, hogy a legtöbb ember egészen izgalomba jön a meglepetéstől és a várakozástól, amelyet az ismeretlen hordoz magában. Én is szeretek jó dolgokat remélni az ismeretlentől. Ettől függetlenül semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valakinek nincsenek olyan ambíciói, hogy külföldön szeretne élni. Ettől senki nem lesz kevésbé izgalmas ember, hiszen akkor is lehet valaki nyitott, ha az egész életét egy helyen élte le. Végső soron az a legfontosabb, hogy igyekezzünk minél több mindent megismerni a világból, hiszen ez a mi életünket is gazdagítja.