Miért olyan különleges ez az eljárás?
Hazánkban a koszorúérbetegség a leggyakoribb halálozást okozó megbetegedés. A szívet ellátó erek beszűküléséről, eldugulásáról van szó. Ez kialakulhat lassan, fokozatosan (krónikus koszorúérbetegség), illetve hirtelen is elzáródhat a koszorúér, ebben az esetben heveny szívinfarktusról beszélünk.
A szűkületek és elzáródások tüneteit lehet gyógyszerrel kezelni, illetve helyre lehet állítani a szívizom vérellátását mellkasmegnyitásos szívműtéttel, vagy egy csuklón keresztül a szívhez bevezetett katéteren keresztül. Az utóbbi módszernél egy vékony 2-4 mm átmérőjű ballonnal kitágítjuk a szűkületet, elzáródást, és egy fém hálót (sztent) nyomunk az érfalba, ami nyitva tartja azt. Ezt hívjuk koszorúér tágításnak. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Kardiológiáján jelenleg bevezetett új módszer ennek a koszorúér tágításnak egy speciális fajtája, amit a kemény, meszes, sokszor érelágazódásokat érintő szűkületek esetén kell alkalmazni.
Milyen típusú betegségek esetén alkalmazható, kiknek segíthet?
Erre a módszerre olyan szűkületeknél van szükség, melyeket hagyományos ballonnal nem tudunk kitágítani keménységük, súlyosságuk miatt. Ez inkább az idősebb, súlyos társbetegségekben szenvedő betegeket érinti. Náluk sokat segíthet, akár egy szívműtét is elkerülhető ezzel a módszerrel, persze nem minden esetben. Statisztikai adatok esetén ez körülbelül a koszorúértágításon átesett betegek 2-3%-át érinti. Mivel a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Kardiológiáján évente kb. 1000 koszorúértágítást végzünk, 30-40 esettel számolunk évente.
Különleges eljárásról van szó, de miben más, új ez a módszer az eddigiekhez képest?
Az eljárásban (a neve rotabláció) az a speciális, hogy egy 1,5-2 mm átmérőjű, gyémántkeménységű fúrófejjel 140-180ezer/perc fordulatszámmal átfúrjuk a szűkületet és ezáltal alkalmassá tesszük a hagyományos sztenttel végzett koszorúértágításra. A beavatkozás technikailag kissé bonyolultabb a „hagyományos sztentelésnél”, igényel némi tanulást, felkészülést, csapatmunkát a szívkatéteres laboratórium dolgozóitól.
Mennyire elterjedt ez a módszer Magyarországon és a világon?
Magyarországon a szívsebészettel rendelkező egyetemi centrumokban elérhető, tavaly kb. 120 ilyen beavatkozást végeztek az országban. Mi vagyunk az első olyan centrum, ahol ez házon belüli szívsebészeti háttér nélkül működik. Ez azért fontos, mert amikor elkezdünk egy beavatkozást, nem mindig lehet előre tudni, hogy szükség lesz-e a „fúróra”. Nem kell a súlyos állapotú betegeket beavatkozás közben másik centrumba szállítani, amennyiben felmerül az igény a rotablációra. Közvetlen betekintésem az Egyesült Királyságra van, ahol 4 évig dolgoztam. Ott az általam ismert összes katéteres laboratóriumban elérhető volt a most nálunk is bevezetett módszer.
A közismert tanácsokon túl, mi az, amit szívbetegséggel élőknek, vagy veszélyeztetetteknek javasolhat?
Az elkoptatott általánosságok helyett egy nagyon fontos tanácsom van a szívbetegeknek is: a gyógyulás nélkülük nem megy. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy a betegek nem mernek kérdezni, hanem utasításokat várnak az orvostól. Ennek a „poroszos” kommunikációnak nyilván meg vannak a hagyományai, de ez véleményem szerint kevéssé segíti a gyógyulást. Betegségüket illetően merjenek kérdezni kezelőorvosuktól, amennyiben problémájuk van a kezelés mikéntjével, gyógyszereikkel, jelezzék azt. A szívbetegségek egyes formái jól kezelhetőek, de a legtöbbjük nem szüntethető meg véglegesen, hanem együtt kell vele élni. Az eredményes, hosszútávú orvos-beteg kapcsolat alapja pedig a nyitott kommunikáció. Az orvossal való konzultációra, ha tehetik, vigyék el közeli hozzátartozójukat, akiben megbíznak. Így az ott elhangzottakkal kapcsolatban kevesebb a későbbiekben az elsikkadt vagy félreértett információ és az orvos is többet tud meg a betegéről (gyógyszerszedési pontosság, külső szemlélőként észlelt tünetek, stb.), ha segít egy közeli rokon, ismerős.