Legnépszerűbb termékek
Nincs találat
Legnépszerűbb cikkek
Nincs találat

Úgy döntöttem, hogy meggyógyulok

Módosítva: 10/9/2024 3 perc pszichológiaLélekCsak szólok...Összes cikk
Ahogy múlik velem az idő, egyre inkább érzem, hogy nem csak az egészségem, de ha megbetegszem, a gyógyulásom is rajtam múlik. Persze nem mindig. Vannak kivételek. De ezeket hagyjuk is. Nem érdemes velük foglalkozni. Éppen azért, mert nem rajtunk múlik.

Kurt Tepperwein, Németország egyik legsikeresebb életvezetési tanácsadója szerint a betegség egy hibás gondolat. Mindenki úgy él, úgy érez, úgy cselekszik, ahogy gondolkodik. A gondolatok megjelenési helye a test. Akinek az egészsége rendben van, annak a gondolkodása is normális. Mihelyt valami okból a gondolkodás kibillen, a test megbetegszik. Az aggodalom, a gond, a szorongás, a félelem, a düh betegséget hozhat létre! A teljes és végleges gyógyuláshoz mindig a probléma gyökerét, a valódi okot kell megtalálni. Mert a betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni. És amikor megértjük, hogy honnan jött, azt is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a valódi okot megszüntethessük, ennél fogva a természetes gyógyulási folyamat beinduljon. Ehhez azonban ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Minél régebben áll fenn a betegség, annál inkább.

A komfortzóna az a megszokott terület – munka, család, kommunikációs rendszer, közlekedési útvonal – ahol, amiben mindennap mozgunk. A komfortzónánkban, ha nem is jól, de legalább biztonságban érezzük magunkat. Az emberek többsége nem akar a komfortzónájából kilépni. Ok. De néha muszáj!

Mikor kell kilépnünk a komfortzónánkból? Akkor, ha már nem érezzük benne jól magunkat. Amikor nyűggé válik az élet, amikor gyakran rossz a közérzetünk, fáj a fejünk, a hátunk, a torkunk. Az állandósult kedvetlenség, örömtelenség, a szorongás, a depresszív hangulat, valamint a félelmek ugyanis nagymértékben lerontják a szervezet ellenállóerejét és küzdőképességét. Azért, mert a lelki folyamatok alapvetően meghatározzák az idegrendszeren és az idegrendszer által előállított anyagokon – a neuro-transzmittereken – keresztül az immunrendszer működését, kisiklását egyaránt. A gyulladásos elváltozások a bélben, például a vastagbél-gyulladás, a magas vérnyomás, az asztma, bizonyos bőr és szembetegségek, az ízületi gyulladások hátterében az esetek többségében a krónikus stressz szindrómának nevezett folyamat áll.

A betegség kialakulását azonban nem a stressz, hanem a vele való hibás megbirkózás segíti elő. Az emberek nem rendelkeznek egyforma mértékben a megküzdés képességével. Akit egy trauma lebénít, nagyobb valószínűséggel betegszik meg, mint mások. Végeztek erre kísérleteket. Két patkányt, két ketrecben ugyanazokkal a daganatsejtekkel fertőztek meg. A két patkány körülményei egyformák voltak. Ugyanazt kapták enni, ugyanolyan kellemetlen, de persze nem halálos gyengeáramot vezettek a ketrecükbe. Ez a gyengeáram csipkedte őket. A két ketrec között egyetlen különbség volt. Az egyikben a patkány egy pedál segítségével meg tudta állítani az áram csipkedését, ha rálépett a pedálra. A körülményeknek kiszolgáltatott, tehetetlen patkány rövidesen elpusztult. Míg a másik, amelyik képes volt befolyásolni az eseményeket, túlélte a kísérletet.

Mit jelent ez?

Azt, hogy ha elhatározzuk, és teszünk érte, meggyógyulunk. Mivel a betegség jelzés, hogy valamit rosszul csinálunk, gondolunk. Változtatnunk kell. Sajnos sok ember nem bízik önmagában. Pedig mindenkiben van egy belső képesség az öngyógyításra. Életünk tele van konfliktushelyzetekkel, stresszel, anyagi, lelki, érzelmi problémákkal, melyeket egy darabig megoldunk. Egy idő után azonban nincs olyan ember, aki bele ne fáradna ebbe a küzdelembe, hiszen a nehéz helyzetek megoldása folyamatosan koptatja az erőnket. Ahhoz, hogy erre ne menjen rá az egészségünk, hogy hatékonyak és sikeresek maradhassunk, hogy ne használódjunk el teljesen, nagyon fontos, hogy ismerjük a saját érzelmeinket, testünk működését, határainkat és lehetőségeinket. Nagyon fontos azt megérteni, hogy az én személyes felelősségem a gyógyulás. El kell hinnem, hogy meggyógyulhatok, és azt is, hogy ezért tennem kell és lehet.

Jó, de hogyan?

Nem szabad a negatív gondolatainknak teret engedni. Pihennünk kell, ha elfáradtunk; mozognunk kell, ha sokat ültünk; meg kell találnunk az életünkben az örömet adó tevékenységet, munkát, hobbit. Ha mégis megbetegszünk, csináljunk végig mindent, amit az orvostudomány gyógyításunkra felkínál. De ne kiszolgáltatott bábuként. Követeljük meg az orvostól a magyarázatokat. Mondja el, mit miért csinál, milyen következményei lesznek, és milyen eredmények várhatók. Másodszor legyünk tisztában a komplementer, tehát kiegészítő terápiákkal. És…

Döntsünk úgy, hogy meggyógyulunk.
Ahogy múlik velem az idő, egyre inkább érzem, hogy nem csak az egészségem, de ha megbetegszem, a gyógyulásom is rajtam múlik. Persze nem mindig. Vannak kivételek. De ezeket hagyjuk is. Nem érdemes velük foglalkozni. Éppen azért, mert nem rajtunk múlik.